Mighty Long Fall

48 órája próbálom összeszedni magam, de elég nehezen megy.

48 órája rám írtak, hogy helló, láttam-é, hogy Watsuki mit csinált. Hát nem láttam, mert munka okán az egész napom utazgatással telt, így elkerültem azt a brutális cunamit, ami az általam követett tumblres Kenshin-fandomon végigsöpört, és ami fantasztikusan rátett egy lapáttal a nem túl rózsás kedvemre.

Watsuki Nobuhiro, a Mangaka Atyaúristen, akiért 12 éven át töretlenül rajongtam, akiről pont most akartam a Kenshin Hokkaidó-szál miatt ódát zengeni, annyira szép comebacket hajtott végre… egy házkutatás során parádés módon gyerekpornóval bukott le. A parádésat úgy értem, hogy ez a pöcs még képes volt azt is mondani, hogy a kb. 10-14-es korosztály a kinkje. Egy halk hangocska a fejemben ugyan próbálja nekem 48 órája beadni, hogy biztos van erre valami nyakatekert magyarázat, valamit ökörködtek az asszisztensekkel az irodában a dvd-kkel, ez a korosztály-kinkes megjegyzés meg csak egy klasszikus, szar Watsuki-poén volt, ami nagyon rosszul sült el, de sajnos ezt a hangocskát agyon kell ütnöm a szürke valóság kalapácsával.

Idén annyi, de annyi lebukás volt a hírességeknél (már láttam olyan elméletet, hogy Hugh Hefner halálával megszűnt a híres, de pöcs férfiakat védő erőtér), én rajongóként mégis megúsztam eddig, pedig ahányszor megláttam egy szalagcímet, hogy “Szexuális zaklatással / nemi erőszakkal / stb vádolják…”, bennem volt a drukk, hogy úristen, csak ne valamelyik kedvencem legyen. Hát, most nem Amerika irányából, de beütött a krach, és tényleg olyan helyen, ahol egyáltalán nem számítottam rá.

Tisztában vagyok azzal, hogy egy írót nem lehet megismerni a művein keresztül, hogy még a saját kis privát életére vonatkozó megjegyzéseknél is tódít, hogy nem lehet készpénznek venni minden szavát. De Watsuki munkásságát egész egyszerűen olyan régóta követem, hogy azt hittem, ismerem. Oké, azzal tisztában voltam, hogy vannak fura mániái, de hogy ezek közé tartozik a gyerekpornó, azt sosem hittem volna. (A sors fintora, hogy épp aznap pattant ki a botrány, amikor 11 éves rokon lánnyal mangákról beszéltünk, és rákérdezett a kenshines poszteremre, és mondtam, hogy még pár évet várjon ezzel a sztorival…)

Egyszerűen nem tudom hova tenni ezt a hírt.

12 év alatt nagyon a szívemhez nőtt Watsuki, lehet, hogy néha nem jött be annyira egy-egy műve, de az alkotói megjegyzései és a mindig szuper rajzai még a leggyengébb sztoriját is elvitték a vállukon, és iszonyúan sok ikonikus jelenetet írt. Hadd ne listázzam ide a Kenshin mind a kb. 5000 oldalát… Elképesztően sokszor olvastam újra a műveit. Elképesztően sokszor inspirált. Iszonyúan sokféleképp hatott rám, a Kenshin miatt cpztem, emiatt kezdtem komolyabban fanficeket írni, emiatt ástam bele magam kicsit kacifántosabb fordítási kérdésekbe, emiatt lettem a Shinsengumi és a bakumatsu őrült nagy fanja, és még életem első munkáját is a Kenshinnek köszönhetem. De Watsuki műveinek levadászása során jöttem rá pl. arra is, hogyan lehet trükközni az Amazonnal, szóval nélküle még mindig meg lennék lőve, hogy honnan szerezzek jó minőségű scaneket. És persze a Kenshin-fandomnak köszönhetően irtó sok fantasztikus rajongótársat ismerhettem meg.

Leírhatatlanul csalódott vagyok.

Különösen fáj ez az egész azért, mert iszonyúan sok időt és pénzt szenteltem a munkásságára, és imádtam őt, és olyan piedesztálra pakoltam fel, amit rohadtul nem érdemelt meg. Egyszerűen hátba szúrt. Engem is, és még több millió rajongót. Nem fogok máglyát rakni a teljes szekrényt kitöltő köteteimből, mert a műveire ez a gusztustalan aberrációja nem volt hatással, és Watsukit, az írót max. átkeresztelem másra fejben, hogy véletlenül se juttassa eszembe Watsukit, az embert. Pardon, rohadékot.

Annyira boldog voltam, hogy újra fut a szekere, hogy a Kenshin live-ok milyen jól sikerültek, és hogy az új Kenshin-manga is milyen iszonyatosan erős startot vett, és milyen jó visszhangja volt a fandomban. Iszonyúan örültem, hogy végre, sokan újra felfedezik őt. Hát, most az új Kenshin is mehet a levesbe, bár állítólag országos cimbije, Oda még kihúzhatja a szarból a kiadónál, és a japánok egyébként is még mindig elcseszett módon állnak ehhez a gyerekpornó kérdéshez, és karrierszempontból relatíve olcsón megúszhatja a dolgot. Ez majd kiderül… Az biztos, hogy én egy vasat sem fogok többé áldozni a műveire. Azt nem fogadom meg, hogy soha a büdös életben nem fogom elolvasni az újabb műveit, mert úgysem tudnám betartani, de minden szívfájdalom nélkül kalózkodom majd, mert az én keservesen megkeresett forintjaimat senki ne fordítsa gyerekek életét tönkretevő, undorító videókra. Az más kérdés, hogy hogyan fogom tudni szétválasztani akkor fejben az írót és a férget, de addigra talán menni fog ez is valahogy.

Szeretnék tombolni, üvölteni, széttépni valamit, mert iszonyatosan fáj, hogy visszaélt a bizalmammal, hogy nem gondolt arra, hogy az ő pozíciójában példát kellene mutatnia. Nem tudom rendesen szavakba önteni azt a dühöt és keserűséget, amit most érzek. Nagyon kevés embert bálványozok, ő volt az egyik.

Amióta Brüsszelben láthattam, többször emlegettem, hogy ha újra találkozhatnék vele, mit mondanék neki. Most azt hiszem, azt, hogy “rohadj meg, seggfej”.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d blogger ezt kedveli: