Fear Always Works

A mai nap kicsit sűrűre sikerült, mert miközben próbálunk épp költözés-szerűséget előidézni (which means, áruljuk a lakást, le van foglalózva egy ház, és minden egyéb macera van, ami ezzel jár), próbáljuk átselejtezni, mi kell, mi nem, és igyekszem jófogáson eladni dolgokat, rájöttem, hogy nekem moziba. Kell. Mennem.

Jó, nincs a személyes Maslow-piramisomon, hogy akkor nekem iksz havonta moziznom kell a komfortérzet és tájékozottság érdekében, de azért most felgyűlt hirtelen három film is a listámra (negyedikként a Star Wars futottak még kategóriás, szeretném megnézni, de azért annyira nem hoz lázba, szóval megvárom dvd-n). Úgyhogy a mai kedvezményes napot kihasználva foglaltam is két filmre két jegyet, még jó, hogy a kettő között át kellett adni egy tévét, a második után meg jöttek hozzánk lakást nézni 😆

Az első a Zootropolis volt. Kezdeném a címnél, mert nekem a Zootopia sokkal jobban bejön, és jobban benne van a sztori jóóóó nagy szelete is, míg a Zootropolis simán egy városnév, és szevasz, kevésbé szimbolikus, még ha ezen a világon belül mondjuk az is. (Nekem, mint nézőnek, legfeljebb onnantól lesz az, hogy Judy-nak az, de szimplán plakátokon szerintem a Zootopia jobban működött volna. Most hagyjuk, hogy a gyerekeknek ez mennyire lett volna érthető. Ha nem érti, és megkérdezi, akkor a szülő elmagyarázza, nem erre van a szülő?)
A film maga jópofa és tele van vicces, meg kevésbé vicces dolgokkal, és egy erős közepes, azért az Agymanókhoz képest a fasorban sem… lenne, csakhogy. Csakhogy helló, időzítés, te csodás, te fantasztikus, aki köpeny nélküli hősként mentesz meg középszerű filmeket. Az egész film pusztán azáltal tud a kliséhalmai és a szájbarágós tanulságszajkózása fölé emelkedni, hogy bár a témája, a rasszizmus és előítéletesség problémaköre örök, jelen állás szerint az ezekkel kapcsolatos tanulságokat állati (bocs, nem tudtam megállni) fontos szajkózni. Bár ez a tematika az elejétől fogva megvolt, engem csak a legvégén sikerült nagyon megfogni vele, amikor erre építve hangzik el a mondat: “A félelem mindig beválik.” És amikor az ember egy olyan országban él, ahol a főgóré sokszor egymás után mondja, hogy nem importálunk antiszemitizmust, terrorizmust, homofóbiát, thx, és ezzel azt a benyomást kelti, hogy az összes migráns azért jön, hogy besaríázza Európát, és ezzel beparáztatja a népeket – miközben köszike, de itthon is van saját termésű antiszemitizmus és homofóbia — no, innentől kezdve az egész film egy picit azért ütős lesz a maga módján. Még úgy is, hogy ez a film eredetileg nyilván Amerikának szól. Nem most kezdték készíteni, és ott azért elég nagy probléma még mindig az egész white vs everyone else dolog, szóval erre reflektál, de nálunk Európában meg jött ez a menekültáradat-gond, és hirtelen itt is aktuális lett ez a téma. Nem mintha ne lett volna nálunk is szegregációs-miegyebes egymásmellettnehezenélés, csak most ezt sikerült négyzetre emelni (elviekben legalábbis, mert a kerítés óta csak papíron veszélyesek ránk a migránsok). Szóval jó ez a film, csak számomra nem a lajhár ügyintézők, Nick kóklerkedései, a  keresztapás jelenetek újragondolása, vagy épp J. K. “Tenzin” “Lionheart” Simmons miatt. Hanem mert ismétlés a tudás anyja, és nem árt ezeregyedszer is elmondani, hogy a rassznak (fajnak) rohadtul semmi köze semmihez. És ez még úgy is szép mondanivaló, hogy közben azért az agyam tudja, hogy jó-jó, de azért egy igazi róka kettő perc alatt szétkapná Judy-t 😆

Ésss akkor éles váltás.

Tényleg éles.

Ugyanis szintén ma néztem meg a Saul fiát, ami elég régi adósságom törlesztése, mert kb. azóta meg akartam nézni, hogy itthon bemutatták, csak sosem jött össze. Most végre sikerült, és eléggé megemelte a várakozásaimat a sok díj és a sok érdekes interjú. Nem is kellett csalódnom. Sokszor olvasom, hogy mi a túrónak kell még egy holokausztfilm, meg még egy, meg még egy, de ezekre pontosan addig szükség van, amíg ilyen kérdések vannak. Még akkor is, ha ez a film játszódhatott volna akár más körülmények között is, mert Saulra fókuszált, és más kemény körülmények közé is dobhatták volna a főszereplőt, ahol az emberi mivolta felszínre tör. Nem véletlenül irányul szinte végig rá a kamera. Röhrig Géza amúgy érdekes választás volt a szerepre – munka kapcsán én nem is színészként, hanem költőként aposztrofálom, hiszen az, mégis, talán az amatőrsége miatt tűnt annyira hitelesnek; nagyon-nagyon őszinte volt mindvégig a játéka. Ami még rajta kívül megfogott, az a borzalmasan aprólékos háttérmunka. Az a rengeteg tűpontos hang és zörej és kopácsolás és dohogás és kutyaugatás és füttyszó és mindenféle nyelv. A Lizánál is rajongtam a hangmérnök munkájáért, hát, itt még arra is sikerült rátromfolni. Volt, hogy egy jelenet nem azért lett nyomasztó, amit látni lehetett. Hanem azért, amit hallani. (Azért a krematóriumok alatti szénlapátolás nem egy drámai kép. De a tűz moraja a háttérben, brrr, én azt jó ideig nem fogom elfelejteni…) Olvastam korábban (én és a laza esti olvasmányok) Nyiszli Miklós könyvét, így a Sonderkommando nem volt számomra újdonság, viszont így, filmen megvalósítva az egész… A könyv után is az volt az érzésem, hogy jó lenne, ha ezt minél többen olvasnák, és a filmnél is azt szeretném, hogy bár minél többen megnéznék. Mert nem szabad elbagatellizálni, meg hogy “meddig ajvékolnak még erről”, meg hogy “nem is voltak annyian”. Mert amikor Európában pár hülye miatt megint démonizálnak komplett népeket, akkor muszáj emlékezni, hogy ebből mekkora tragédia lett.
És ez is egy mérce: ez volt az első olyan film, aminél azt tapasztaltam, hogy a kb. ötvenfős közönségből senki nem ment ki a teremből, míg a stáblista végig le nem ment…

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d blogger ezt kedveli: