Házvadászat

Szerintem ezt folyamatosan frissítgetni fogom, amíg nem találunk valamit, mindenesetre muszáj összeszednem már az eddigieket, mert annyira kész vagyok 😀

Úgy indult, hogy trillió éve morgok, miszerint rohadtul költözni kéne, mert az nem pálya, hogy éjjel bevilágít a képembe a szomszéd pláza soha le nem kapcsolt villanya; az összes autós a mi utcánkat használja menekülőútnak; hétvégén pakolóház vagyunk; a repülőgépeknek hiába nincs már fix útvonala, richtig a fejünk fölött célozzák be Ferihegyet; két buszpályaudvar is boldogít minket; jó időben a részegek itt tombolják ki magukat a lakótelepi padoknál; a csövesek itt tapossák az alumíniumdobozokat; a házunk állapota meg egyre siralmasabb (ezt nem részletezem, mert szeretnénk eladni a lakást 😀 ).

Minthogy most úgy fest a dolog, hogy ez technikailag megvalósítható lenne, illetve a népámító CSOK megtette a hatását, és teljesen elszálltak a lakásárak, vagyis simán ki tudjuk köhögni egy használt, de jó állapotú vidéki ház árát a lakáséból, ezért jó hosszú filózás után arra jutottunk, hogy nosza, vágjunk bele.

Még az a jó, hogy egyikünk sem ért ehhez, szóval az ingatlan.com bújásán túl csak lassanként sikerült ráérezni, mit is kell még nézni 😀 Részemről az összes szóba jövő falu honlapját átnyálazom, ami elég macera, de pl. olyanok kiderülnek, hogy X településen nincs mindenütt szennyvízhálózat, vagy hogy Y-ban komoly fejlesztések várhatóak, mert erre-arra pályáztak. Emellett a netinfók is szükségesek, mert a melómhoz stabil és gyors net kell, és hiába preferálom a Digit, az nincs mindenütt. Szóval mindig imádkozom, hogy legalább az egyik nagy szolgáltatónál megtaláljam az adott települést az online rendelésnél. Hozzácsaptam ehhez a helyi adók táblázatát, ami azért jó, mert ha valahol pl. horror telekadó van, ott kár is megnézni a házat. Meg a bűnügyi térkép sem kutya, mondjuk az annyiból nem biztos, hogy segít, hogy ugyebár a mostani környékünk is csodálatos Monet-festményt ad ki önmagában… Bár falvaknál más a helyzet, úgyhogy jó párat ki is húztam a listáról azzal, hogy egy zsebkendőnyi faluban egy év alatt harminc bűncselekmény picit túlzás… És hát a Gugli Street View is a barátunk – igaz, nem mindig adják meg egy ház pontos címét, de apám sokszor már-már Sherlock Holmes-i fifikával derít fényt erre az információra, pl. egy ház mellett látható sövény vagy kerítésmintázat alapján 😀

És akkor ahol eddig jártunk + agyzsibbasztó wtf élmények; a településneveket csak betűvel jelölöm, de aki ismer (vagy végigszenvedte egynél több nyaralós blogposztom), az valószínűleg be tudja lőni, melyik környéken nézelődünk 😛

  • K. volt az első, ehhez nagy reményeket fűztünk, pici zsákfalu, de nagyon kedves hely, tényleg szívesen el tudtam volna ott lakni, valami csodaszép egységes az egész, lepusztult házak nélkül. Csak hát, mivel a tényleges tél idején indultunk útnak, kiderült egy apró kis bökkenő: a ház annyira faluszéle, hogy csak földút van, az is kaptatós, és persze nem takarított. Szóval a mi kocsinkkal esélytelen, hólánccal is. Másfelől a környezetében csupa nyaraló állt, ami nem a legbiztonságosabb – nyilván egy betörő nem azt a házat fogja preferálni, ahol laknak, ha van tíz víkendház mellette, de csak egyszer menjünk el túrázni… Szóval még a tüzetesebb szemle előtt jeleztük az ingatlanosnak, hogy sorry.
  • Ugyanezen a napon B.-be is átmentünk, ahol egy helyett rögtön két házat is mutogattak nekünk. (Szóval volt egy váratlan “van itt még egy száz méterre” bónusz.) Az elsőnél teljesen kiakadtam azon, hogy egy ingatlanos nem tudja, van-e alternatív fűtési lehetőség, és hogy nem érti meg, hogy egy db pici villanykályhával képtelenség befűteni három szobát. Még hátrány volt egy közös udvar, közös pacinak túrós a rétes esete, elég rosszul kifogni a szomszédot, és megette a fene az egészet. A másik nem lett volna rossz, csak épp már a bejáratnál potyogott a fal, a pincét nem fejezték be, és rengeteg meló lett volna a belső terek rendbe hozásával. (Penészes fal és társai.)
  • S. kakukktojás volt, más környék, más megye, viszont nagyon tuti kis ház, olyan tulajjal, aki nagyon nem is lakott benne, viszont szépen kipofozta. Ehhez képest az ára meglepően kedvező lett volna. Ráadásul a település melletti várromra rá is lehetett látni, és őszintén, ki ne vágyna olyan házra, ahonnan várromokban lehet gyönyörködni? 😀 Tényleg minden nagyon rendben volt, és majdnem ez lett a befutó, csak hát amikor az ember huszadszor rág meg egy ilyen döntést, az is előjön, hogy azért a netes munka nem biztos, hogy mindig itt lesz, és csak valami picit városközelibb hely kéne… És az utak állapota is csapnivaló volt, leszámítva pont a ház utcáját, de a főútvonal speciel tragikus volt. Mondjuk bár mindig csak ennyi szólna egy ház ellen… Szóval inkább lemondtunk róla, és nagyon remélem, hogy találunk még hasonlót, vagy egész életemben bánni fogom ezt a döntést :/ (Mondjuk a hely vendégmarasztaló földjéért sem rajongok, egyszer túráztam arra esőben, sosem felejtem el a birodalmi lépegető style lábemelgetéseket, meg hogy mindenki rettegett, nehogy elhagyja a cipőjét 😆 ) Itt is kaptunk bónusz háznézést, de sajnos az meg olyan volt, hogy megvették, elkezdték rendbe rakni, de a tulaj meghalt, és az emelet-tetőtér el sem készült rendesen…
  • A. volt a kedvencem – temető melletti házikó 😆 Ahogy apám mondta, nem kell messzire menni 😀 Csak hát ugye ha nincs pontos cím, és csak beltéri fotók vannak, ez nem látszik – azt hiába mondták, hogy jajj, nyáron eltakarja a növényzet, meg én is hiába poénkodtam előzetesen azzal, hogy legalább a szomszédság csendes és nem bulizós fajta, azért… Temető mellé menjen Nico di Angelo lakni 😀 A ház is elég középszerű volt, próbálták nagyon kipofozni, de azért… őszintén, hiába szép egy fürdőszoba, ha penészedik. Hiába szép a fával pofásan dekorált mennyezet, ha a tapéta lerohad a falról. Hiába van padlófűtés, ha süllyed a parketta. Ezután a ház után mondtam apámnak, hogy bocs, ha nem teszek nézelődés közben megjegyzéseket, de nem akarok a lakók lelkébe gázolni 😀 (És amúgy a mi lakásunk sem kutya, ha ezt akarnám megvenni, az előszobai linóleumra, lambériára és beépített szekrényekre rögtön azt mondanám, hogy kuka, a konyhától pedig sírnék kicsit, még ha a tűzhely ragyogó állapotán ámulnék is. Najó, a könyvmennyiségen is – eddig sehol sem láttam száznál több könyvet.)
  • D.-n egy közepes házat néztünk meg, nagyon le volt lakva, és a tetőteret sem szigetelték le. Egyetlen irtó klassz tulajdonsága volt: egy hófehér cserépkályha! 🙂 Azért melegedtem már életemben jó pár mellett, de hófehérnél még sosem 🙂 Itt nem is annyira a ház volt érdekes, mint egy megjegyzés, miszerint a pestiek menekülnek a városból, mert hogy bejött Európába ez a sok migráns és sokan félnek a terrorizmustól, meg hogy egy idióta inkább Pesten robbant, mint vidéken. Hát ezen nagyon fennakadtam, de mindegy, mindenkinek szíve joga ilyen butaságokban hinni. Én inkább úgy látom, hogy éppenséggel mindenki Pestre jön, mert itt van munka, és az egész költözősdinek vajmi kevés köze van a migránsokhoz… (Majd ha tényleg robbant valaki, akkor majd esetleg pár száz érzékenyebb lelkületű ember valószínűleg elköltözik, de azért lássuk be, még nem Aleppóban vagyunk, hanem Magyarországon.)
  • Sz.-en megint két ház jött, és ebben a faluban nagyon bíztam, mert tökéletes helyen van, egyszerűen túl szép, hogy igaz legyen. Ésss igen, pofára is estem. Az egyik háznál a legelső eset ismétlődött – csak nem felfele, hanem lefele meredek utcával, szóval télen öröm-bódottá a közlekedés. Ezért kell szar időben házat nézni – az azért sok mindent elárul 😀 A másik ház baromi pofásan festett – kívülről, belül ugyanis olyan gyönyörű repedések futottak a falakon, hogy a tulaj hiába mondta, hogy az nem számít, engem ilyesmivel marhára nem lehet meggyőzni, egy szkeptikus szemétláda vagyok, és bár nincs statikusképesítésem, azért azt nem tartom biztatónak, ha egy ház több pontján is látványos repedések virítanak. Emellett a kályhát is hiába dicsérték, az is elég gyászosan festett :/
  • B.-re sikerült a megbeszéltnél jóval hamarabb kiérni, úgyhogy körbenéztünk. Az egyik eladó háznál tudtuk, hogy nem tudják aznap megmutatni, de megnéztük kívülről – mit ne mondjak, értem, hogy hegyi falu, de kissé túlzás volt az a meredek utca, aminek a közepén állt, és még a csirkéket is kerülgetni kellett 😆 Mondjuk engem inkább a ház külseje nem győzött meg, bár igazából ez csak festés kérdése… A kettes számú jelölt óriási csalódás volt. Belül nagyon szuper, csak… zéró udvar, faluközpont, és mindenki előtte parkolt. Hát köszi, de nem szándékozom városi parkolóházból falusi parkolóházba költözni. A hármas számú kiszemeltnél egyedül az udvar volt oké, de különben nagyon megütköztem azon, amennyit kértek érte. Egy tök közepes, sőt, lelakott ház, és akkor 14 millió… Az eddigiek is ebben a tartományban mozogtak, de ez volt az egyik legrosszabb állapotú. Azt szeretném megérteni, miért emlegetnek mindenütt padlófűtést, amikor nahát-nahát picit problémásabb valami a fűtési rendszerrel. A padlófűtés a vevőhülyítő varázsszó? Mert nálam akkor nem működik.Még furikáztunk kicsit fel-alá, mert a falu amúgy nagyon tuti, de nagy csoda nem történt, voltak a fess, de drága házak, meg voltak a nem létezők, meg a rossz telefonszámosak. (A kedvencem az volt, amelyikbe becsöngetve kijött a bácsi és közölte, hogy jaaa, hát mindig érdeklődnek nála, de valami földhivatali elírás miatt, mert nem az ő háza eladó, hanem az iksz számmal lejjebbi 😆 )
  • Itt következett egy kis szünet, aztán beiktattunk még két házat a listára, illetve apám kiszúrta, hogy egyik nagy kedvenc falunkban, ahol gyakorlatilag átlagolva csak minden második nyarat töltöttük az elmúlt húsz évben, szintén akad pár baráti áras hely, hiába dúl a településen a tourism. Itt kezdtünk, és egész egyszerűen tökéletes a ház, rohadt jó az ára, jó az elhelyezkedése (sose épül elé pláza, messze a tervezett állami beruházás (ennek mentségére szóljon, hogy kivételesen nem tűnik mutyiprojektnek, csak erős kormányzati hátszelesnek), van net, van hegy, van minden) és frissen felújított. Szóval így tanakodtunk, hogy a másik kettőt megnézzük-e, pláne, hogy abból az egyik messze is volt, meg be se mehettünk volna, ezért azt ikszeltük is. Még U.-ba elmásztunk, csak hát az meg nagy ház, baromi szép, külön kis túrával borospincéje is van, és nagyon kapacitáltak minket, de… ha az ember talál egy tökéletest, a rákövetkező az már nem olyan élmény 😆

Szóval per pillanat úgy állunk, hogy van egy db. lefoglalózott házunk, van a saját kis lakásunk, amit meghirdettünk jól, és van kismillió teendőnk, hogy megszabadulhassunk ettől a borzalmas székesfővárostól 😀 Még tűnődöm, érdemes-e valami külön posztban leírnom nyavalygásaim a selejtezés és pincekiürítés rémségeiről (meg ritka szépségeiről), de ez a bejegyzés jó eséllyel ennyiben marad, legalábbis nagyon bízom benne 😀

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d blogger ezt kedveli: