Szinkronban a logikával #2

Mivel nagy nehezen, ötvenkétezer ismétlés után sikerült eljutni a harmadik könyv szinkronos premierjéig a Korránál, gondoltam, adok még egy esélyt, hátha csak rosszkor álltam neki, vagy túlságosan belemerültem az angolba.

Sajnos tegnap melónap volt, ami speciel pont egy este hatos műszakkezdést jelent… De nem hagytam magam, ami azt a vicces szituációt eredményezte, hogy miközben egy híradóval foglalkoztam asztali gépen és Tényeket néztem a laptopon (éljen az USB-antenna), a háttérben a Korra ment a tévében, és néha-néha sikerült elcsípnem belőle részleteket 😆 (Azért ezt csak pár percig csináltam, munka mellett nem működik ez a típusú multitasking.)

Hátöööö. Nem. Ez sajnos még mindig nem nekem készült. Linesre véve: dear Nick, a magyar verziótok talán meghat pár embert, de engem aztán nem 😛

Kezdjük a szinkronszínészekkel.

  • Korrát még mindig imádom, Nemes Takách Kata tökéletes a szerepre. Jól játszik, hozza Korra idegölő morcossági rohamait, bár néha-néha kihagy egy-két ziccert. (Jó-jó, csak azért kekeckedem, mert Janet Varney-t nagyon megkedveltem, úgy szinkronosként, mint emberileg, amit conokon és közönségtalálkozókon lenyom, az félelmetes 😀 )
  • Bolinnál Markovics Tamást nehezen szoktam meg, de mentségére szóljon, hogy amúgy annyira más szerepekben ismertem meg, hogy itt elég soká esett le, hogy hé, ez nem Miroku hangja? 😀 Mostanra valahogy megszerettem, és elég jól hozza Bolin sültbolondságait. (A 2. részben a nagyis szörnyedvényt zseniálisan csinálta.)
  • Hamvas Danit egyszerűen imádom, #1 szinkronszínészem, de a Korrában valahogy nem fogott meg. És most esett le, hogy naná, mert én az abszolútlúzer szerepeit szeretem 😀 És most, hogy Mako végre szanaszét bénázik, valahogy jobban is fekszik neki a szerep, még akkor is, ha komoly marad a hangja 😛
  • Asami, jajj, mit tettek veled? Simon Dórát nagyon szerettem, Nemes Takách Katához hasonlóan pazar választás volt; erre lecserélték 😦 A 10. fejezetig (ahol Asami viszi a prímet) élt bennem a remény, hogy az új hölgyemény majdcsak belejön, de sajnos csalódtam – elképzeltem, milyen lesz a finálé, és… hát, próbálom kiverni a fejemből…
  • A többi visszatérő szereplőnél a megszokás a problémám, mert aki annyiszor hallgatta végig angolul a szövegeket, mint én, az sajnos az angolra van ráállva… (Amíg nem volt angol feliratfájl, addig pl. Bolin egy-egy hadarásánál csak a fordításhoz nyolc-tízszer hallgattam meg az adott sort, hogy biztosra menjek. Aztán az adott részt plusz hatszor végignéztem.) És hát hiába különlegesek a magyar hangok, ha máshogy azok, mint az angolok…
  • A Vörös Lótusz (aka. Team Zaheer) belépője volt még nagy félelmem, és vegyesek a benyomásaim. Kazán Ghazan, Ming-Hua és P’Li teljesen jók, de… A Főnök. Hát. Én imádom Sörös Sándort és Jeff Bridges-hez remekül passzol, de Zaheerhoz kevésbé. Mélyebb hangú úr nem volt? A Vörös Lótusznál 95%-ban Zaheer viszi a szót, és nagyon sok múlik rajta.
  • Kai bejött, bár picit fiatalosabb a hangja, de ez belefér. Ha menni fog a pimaszkodás a következő részekben, akkor elégedett leszek. Daw perfekt; mérges lettem volna, ha a kedvenc légidomárom eltolják 😀 Ryu fura volt elsőre, de maga a jelenete Korrával csodálatos, pont olyan pazarul szórakoztam, mint az angol változatnál 😀
  • Zuko teljesen mellément 😦 Rendesen felzaklatott az a pár sora, mert nagyon csípem az öreget, még ha seperc alatt szét is rúgták a hátsóját Zaheerék, mert aki sárkányon lazul, az tud valamit. És ezek után kapott egy bő harminc évvel fiatalabbnak ható hangot; oda az Iroh-tól átvett staféta, a “bölcs öreg” stílusa.
  • A Beifong-famíliát a Vörös Lótuszhoz hasonlóan félve vártam, és náluk is sikerült a hozni a “nagyjából jó… AÚ” szintet. Az aút ebben az esetben Opal jelenti; azt belátom, hogy idős szinkronosból kevés van, ezért nincs sok választási lehetőség, de tinilánykákra relatíve sokan “szakosodtak”, nem akadt olyan, akinek magasabb a hangja, és Su mellett nem úgy hat, mintha a testvére és nem a lánya lenne? Az átéléssel is gondjaim vannak, elég monoton, szövegfelolvasós a hatás… Pedig Opal azon kevés szereplők egyike, akiknél bíztam abban, hogy egy erős magyar szinkronos majd lesöpri az angolt – sajnos, nem így lett 😦
  • Hong Li olyannyira más lett, hogy bő egy percig pislogtam a hallatán – nem épp az volt a benyomásom, hogy ne bántsuk szegény srácot, olyan ártalmatlan, inkább az, hogy ilyen dörmögős hanggal tuti sáros 😆
  • Kuvira ugyan csak pár mondathoz jut az évadban, és Zelda Williams is a negyedik könyvben csillogtatja meg istenesen a tehetségét, azért így elsőre közepesnek érzem a magyar hangot – bár alapból úgy álltam hozzá, hogy come on, Zelda Williams, senkinek nincs esélye vele szemben, annyira különleges a hangja (sorry, ZW-fan vagyok egy ideje). Majd a negyedik könyvben dől el, milyen is hosszú távon, még nem írtam le, elképzelhetőnek tartom, hogy beválik.
  • a Nuktuk-fan Lily zseniális jó 😆

És akkor a nekem ismerősebb terep, a fordítás. Miután részeként szétcincáltam megpróbáltam a szakdogámhoz hasonlóan szortírozni a nyavalygásaim okait, szóval picit tömény így 😆 Mit ne mondjak, elképesztő, mennyire vegyes érzéseim vannak. Ugyanis egy rakás olyan eset akad, amikor vigyorogtam, mint a tejbetök, annyira szép a magyar. Aztán van, amikor a fordító konkrétan elfelejti a saját anyanyelvét és szamárságokat művel. Van, amikor pazar a magyarítás, és van, amikor szívesen megpaskoltam volna a hölgy fejét egy szlengszótárral. Na, akkor jöjjenek kategóriákra bontva, milyen gondjaim lennének, de előre is szólok: tisztában vagyok azzal, hogy az én feliratomban is vannak nettó baromságok. Csak éppen én nem foglalkozom pro szinten fordítással, pláne nem filmekével, könyvben pedig máshogy működnek a dolgok. A kis mosakodás után essünk neki 😛

  • Kihagyások. Uhhhhhhhhh. Bődületesen és gyakran indokolatlanul sok. Viszonylag edzett vagyok ezen a téren, mert aki kicsit is ért angolul és életében egy hangalámondásos dokumentumfilmet megnézett, az tudja, hogy a magyar változat szépen meg van nyesegetve, én meg dokucsatornákon lógok. Ennek ellenére sokszor megdöbbentett, amit itt tapasztaltam. Shiro felvezető szövegeinek jó része kukában landol, és kit érdekelnek az olyan mellékmondatok, amik esetleg fontos infókat tartalmaznak (pl. hogy Zaheert körözik Köztársaságvárosban). A számtalan átvariálás közepette pedig van egy köbméter teljesen elfelejtődő mondat is, ami nem valami korrekt…
  • Betoldások. Általában teljesen ártalmatlanok és főleg Bolin szövegeit érintik, amint épp majomkodik. Akad azonban egy-két rész, amikor a fordító olyan szinten belenyúl a sztoriba, hogy az inkább káros. Ilyen, amikor Ming-Hua a belépőjénél “szívemezi” Zaheert – nekem karakteridegennek és feleslegesnek tűnik. Zukót pedig kár Tűz Urázni, ugyanis Zuko nem a Tűz Ura, jó ideje a lánya vette át a stafétát – a fagyi vissza is nyal, amikor előkerül Honora Izumi, ahol is a fordító rájött, hogy hoppácska, lábon lőtte magát, és a vérzés elállítására gyorsan lecsapta a kérdéses végtagot a Fire Lord komplett kiiktatásával: “hiszen ő a néped első embere“.
  • Következetlenség. Földkirálynő? Légi idomárok? (Bár ez félreolvasás is lehet.) Ködös Pálma Oázis? Avatárok körforgása? Avatárok ereje az Avatar State-re? Az megvan, hogy létezik az Avatár: Aang legendája, ami elvileg az előzménye ennek a sorozatnak? És az megvan, hogy legalább a saját fordításon belül illene következetesnek lenni? Laghima verse ugyanis kétféleképp szerepel, illetve Lin titulusa is dinamikusan változik, parancsnok, kapitány, főnök, mind a chiefet fedik.
  • Stílusmizéria. Vagyis emberkék úgy beszélnek, ami nem illik hozzájuk / helyzethez. Halál lazaság és műanyag archaizálás keveredik, néha következetlenség is akad ebben – Korránál ettől falra is másztam, mert ha egyszer frankózik, akkor légyszi, ne mondjon már olyanokat, hogy “úgysem volt már maradásom“, vagy hogy “meglakoltok”. (Érdekes kérdés, hogy ha ezer csillió évig el volt zárva, akkor végeredményben beszélhetne fellengzősen, köszönhetően a Fehér Lótusz Mesterek Már Nem Olyan Titkos Társaságának, viszont az angol szöveg ezt mégsem indokolja – nyilván Bryke-ék nem akartak ilyenekbe belemenni, és nekik tökös csaj kellett, ehhez passzoló stílussal, szóval ez egy mókás dolog.) A kedvencem így is az egy mondaton belül megvalósuló brutális váltás: “nekilöklek a portékának és te sikítasz, én falból elájulok“, “elszúrta a frigyemet“. Nem értem a logikát 😀 Ezeken kívül akad még egy bájos példa, ami nekem rém tetszik: “nobody expects you to bounce back right away” > “senki sem várja, hogy máris szaltókat dobálj“. Itt a bounce back egy szép idióma, felgyógyul jelentéssel, és elméletileg akár működhetne is a magyar, csak épp más szövegkörnyezetben és ha egy Bolin-típusú karakter mondaná, nem Asami. Elismerem, nehéz lavírozni ebben a mocsárban, amit nyelvnek nevezünk, csak hát a fordítás kritikus része, hogy az ember mennyire penge magyarból.
  • Tegezéscunami. Általában a hasonló kaliberű sztoriknál meg lehet úszni a tegezéssel, de a pár elszórt “sir”-nél elfért volna egy-egy plusz “uram”, csak hogy jelezzük, tegezés mellett is van tisztelet. Egyetlen magázódást szúrtam ki, de az véletlen is lehet: Yung, a soul-patch szakállkás légidomár srác egyszer magázza Tenzint, de utána meggondolja magát, és tegezésre vált 😆
  • Átvariálások. Értelemszerűen ebből van a legtöbb, és többnyire szerencsére jó irányban. Mivel azonban én egy kekeckedő szemétláda vagyok, ezért a rossz példákat hoznám elő, és csak párat, mutatóba 😀 Nagy kedvencem lett: “Mom gave us too much freedom, but I feel like I made the mistake of giving Opal too little.” > “Szigorúan fogtam Opalt, nehogy végül én magam is anya hibájába essek.” Más hangsúlyos, más a jelentés, ez nem így működik 🙄 Vagy: “If we get in trouble, metalbend us up.” > “Legyetek résen, bajba ne kerüljünk.” És még egy, zárásnak: “where man’s only allegiance is to himself and those he loves” > “az ember csakis magára és a szeretteire számíthat“. Ilyenkor azon töprengek, hogy a magyarítás nem megy vagy az értelmezés.
  • Szleng. Nem azért, de a Korra – surprise, surprise – sokszor oldschool szlenggel operál, ami eddig sem nagyon ment. (Visszatérő rémálmom, hogy egyszer én is elkövetek egy “They’re eating that cornball spiel right out of your hand.” > “A kezedből eszik a popcornt.” borzalmat.) Épp ezért a furcsább mondatokat nem szabad ad hoc megoldani, hanem sajnos guglizni kell. A put-uponnak köze nincs a türelmeshez. A “get outta town” nem indulást sürgető kifejezés. A Chief Crankypants Bádogember kapitányként és a knuckleheads pléhpofákként magyarítása egyrészt nem tükrözi az angolt, másrészt az idomítási képességek leszólása is, ami csak egy zéróidomár, Sokka-kaliberű karakterhez illik. Egy erősebb példa a végére: “I asked her to talk to you because I thought it would help you snap out of whatever funk you’re in.” > “Én kértem meg, hogy beszéljen veled, hátha kizökkent ebből a mély ostobaságból.” A funk itteni jelentését nem sikerül dekódolni (bár részemről szintén trükköztem a gördülékenység érdekében), ráadásul magyarul rém hülyén hangzik a mondat.
  • Do you speak Hungarian? Öntudatra ébredt légidomárok“, akik amúgy szimplán new kategóriások. “Újabb és újabb légidomárok ütik fel a fejüket.” Nem is beszélve a járványokról és invazív gazokról. “You know, that really hurts a little bit.” > “Képzeld, ez azért egy kicsit megütött.” Ez a mondat engem is. “It’s complicated.” > “Összetett az ügy.” Pedig a mondat egyszerű. “– Ez nem hangzik rosszul. – Bizonyos értelemben nem is volt.” Ez a párbeszédrész viszont rosszul hangzik. “Személyesen kívánják eléd tárni őket.” Hát, kedves FireFerretBros, nyugodjatok békében, Zaheerék felboncolnak titeket… ja, mégsem 🙄 “Mi nyúzza a tudatodat?” Az ilyen mondatok. “Élethosszig tartott a barátságuk. Igazi volt.” No comment, itt már a falat kapartam. “Ekként fog visszhangozni a történelem…” Vacilláltam, hogy ez angol vagy magyar nyelvismereti probléma-e, de arra jutottam, hogy az értelmezés megy, csak a magyarítás nem. Na jó, ennyi példa azt hiszem, jól szemlélteti, mi a baj. Mivel másutt olajozottan mennek a szövegek, sőt, nagyon pofásak, hajlandó vagyok a késői munkaórának vagy a kávé-/alváshiánynak betudni ezeket, de akkor is, na…
  • Do you speak English? A katonai szókincs határozottan kívül eshet a fordító érdeklődési (vagy guglizási) körén, mert a “throw him in the hole” > “vessétek a verembe” nagyvonalú magyarítás, a hole nagyon sokadik jelentése a föld alatti börtön, igaz, a veremmel is találkoztam már büntetési formaként, csak az nem ilyen kedélyes cella volt. A blasting jelly pedig messze nem lőpor. Az as you were szófordulattal én is megszenvedtem, a visszakozzt mégsem tartom jónak rá. Gun nem a város főtitkára, mert az azt feltételezné, hogy Ba Sing Se önmagában városállam, nem pedig a fővárosa (bár rohadt nagy fővárosa) egy királyságnak. Az ellenőr szájába is csábító “jegyeket, bérleteket” felszólítást adni, csak elsikkad a passport lényege – amit Tunak kell levadásznia, mert csak jeggyel nem lehet használni a BSSKV-t a gyűrűk közt.
  • Szimpla fáradtsági faktor. Szeretném a fordító zűrös munkarendjének, koffeinhiányának, miegyebének betudni az olyan botlásokat, mint hogy két hétből három lesz, lányából anyja, féleszűből félszemű, méregtálból fiola (de legalább nem lesz Északiból Déli-sark, l. az eredeti szériát, amikor Iroh Zuzu szemére veti, hogy gőze se volt, mit kezdjen Aanggal). Igazából legszívesebben mindent erre fognék – de nem lehet mindig mindent alulfizetettségre, fáradtságra, stresszre, zűrös magánéletre, stb., stb., stb. fogni… :/

Bár ez a lista nettó görény szőrszálhasogatásnak tűnhet, két dolgot hozzátennék: 1. elismerem, hogy nem ez a legkönnyebb szakma a világon, és nyilván nem lehet a fordító állandóan a topon. 2. azt is elismerem, bár ezt többször is írtam, hogy ezek mellett piszok sok a frappánsan, elegánsan magyarra ültetett mondat.  Párszor fel is sóhajtottam, hogy én miért nem voltam képes ilyen gördülékeny mondatokat előkaparni a feliratozásnál. Briliáns átvariálásokból sem volt hiány. Szóval felemás az egész; szokás szerint plusz pár óra időráfordítással lehetett volna ez jobb is.

Ha ezt összerakom a szinkronszínészek munkájával, osztályozást nézve jószívű leszek és kap tőlem egy négyes alát. Viszont mivel pofátlanul erős az amerikai szinkron, ezért ez nekem nagyon kevés; arról nem is beszélve, hogy nagy kedvencemmé avanzsált a végére a sorozat. Megjegyezném, hogy szoktam nézni mást is és rühellem alapjáraton angolul a rajzfilmeket. Múltkor belefogtam a Steven Universe-be, de öt rész után átálltam a magyarra – igaz, pár résszel később aztán azt is hagytam a fenébe, viszont az már a sorozat idiotizmusának hibája volt; vagy másik amerikai sorozatként említhetem a Kung Fu Pandát, szintén angolul kezdtem, de magyarul sokkal pofásabb. (Leszámítva a bareszezést, ami irritál 😀 ) Aztán – igaz, japán példa – ott az FMA, amiért oda meg vissza voltam eredeti nyelven – hogy utána egy végignézés után soha a büdös életbe ne vegyem elő eredetiben, mert a magyar szinkronszínészek annyira jól tolták.

Így a harmadik könyv végével úgy vagyok vele, hogy a negyediket már csak kibekkelem, úgyis hamar ledarálja a Nick, de köszönöm szépen, maradok az angolnál és fanolom tovább a Janet Varney – Seychelle Gabriel – David Faustino – P. J. Byrne négyesfogatot.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d blogger ezt kedveli: