Kicune

liza

Nagyon-nagyon-nagyon sok idővel a premier után sikerült végre-valahára megnéznem a Liza, a rókatündért. Már az előzetes kritikákon is felspannoltam magam, aztán az Index kipakolta a soundtracket is, és Top Priority lett volna, csak valahogy… Nem úgy jött ki a lépés. De szerencsére a magamfajta ütődöttekre is gondolhattak, vagy talán százezer néző után már merik hosszabban játszani a filmeket 🙂

Kicsit bennem volt a félsz, hogy jól pofára esem, de egyáltalán nem így történt, és szörnyen jól szórakoztam 🙂 Kis véleményesdi, erős spoilerekkel.

Elég kritikus vagyok a magyar vígjátékokkal, mert nem mernek nagyon újat hozni, a bevált (és szakállas) poénokat hozzák. Az a nagy helyzet, hogy itt is elsütöttek alappoénokat, de annyira parádésan sikerült ezeket tálalni, hogy nem tudok beléjük kötni 😀 (A zászlós nonstop háztartási balesetei feltehetően Bede-Fazekas Szabolcs fapofával való tűrése miatt működnek.) Szerencsére a nagyon elhasznált színészeket se erőltették, bár persze Szabó Győző nem maradhatott ki 😛

Az alapsztori nem rossz, bár elolvastam az eredeti darabot, és hát igen, nem csoda, hogy jól átvariálták, elképesztő szinten érfelvágós hangulatú a végére. Illetve az önmagában annyira nem állt meg a lábán, de így, felütve a japános szituval, rögtön kapott egy jó adag pluszt. Az se lett baj, hogy hozták a jól bevált atrúlávmentimeganapot formulát, mert mint említettem volt, a tálalás frenetikus. A szőkének és hercegnek nem nevezhető úriemberek sora csodás, a haspóktól Ludvig úron át a zászlósig 😀 Ez amúgy hozta az eredeti darabot, mármint Lizának gyakorlatilag bárki megfelelt volna – szóval akadtak picit komolyabb aspektusai a filmnek. Sokszor határozottan lehangoló volt; bármennyire is a viccességeket emelem most ki, nem volt fenékig vidámság.

A japán részlegen sírtam 😀 Mivel klasszikus kultúrás részleget toltak, nem éreztem, hogy hazai viszonylatos otakunak kell lenni, hogy valakinek bejöjjön ez a szál. A mitológiában nem vagyok annyira otthon, persze, simán felsorolok pár japán csodalényt, de a megjelenésükön meg egy-két jellemzőbb tulajdonságukon kívül nem értek hozzájuk, ezért nem tudom, mennyire lett korrekt a kicune-vonal; de nem is ez a lényeg a filmben. Hanem az, hogy hogyan hat ez a sztorira. És nagyon menőn hat 😀 Meg aztán figyelembe véve, hogy valójában Tani-szan kavarja a háttérben, mint Piszkos Fred a málnaszőrt, végeredményben Liza bemeséli magának ezt a kicune-dolgot, de ő se szakértő, szóval úgy kapjuk meg, ahogy ő a leírás alapján elképzeli. A Tani-szanként villogó David Sakurai őrült jó pofavágásokat hoz, és ami ennél is jobb, őrült jó hatvanas-hetvenes évek jellegű zenét; egyből a Vissza a gyerekkorba népzenés részlegen kívüli soundtrackje ugrott be, és már rongyosra hallgattam volna a dalokat, ha létezne még kazetta és walkman. (Innen is respect az alkotóknak, mint az indexes interjúból kiderült, rém maximalisták, ami érződik is a zenéken. És mellékmegjegyzés: a zörejeken. Én nem kizárólag a kávéfőzős díjnyertes jelenetre gondolok, hanem mindenre.) Tani-szan beúszásai, creepy jelenléte és teljesen wtf-ténykedése a Csudapesten kívüli világban mindig vigyorgáshoz vezettek nálam. A pasas annyira timburtoni jellegű volt, hogy még. Bónuszpoén, hogy épp benne vagyok a Black Butler manga olvasásában, és ott állandó elem a SinigamiSzemüveg™, Tani-szan remekül illene oda 😀 Egyéb japán vonatkozást tekintve Balsai Móni kicsit még gyakorolhatta volna a nyelvet, mondjuk erre is rá lehet fogni, hogy a karakter pont olyan ad hoc szedte magára, mint én a japán kultúrát; Molnár Piroska viszont emlékeim szerint azt a pár mondatot, amit japánul kapott, csodaszépen hozta.
Bár nyilván nem japán, de itt említeném meg az Ievan Polkkát is a végén – szerintem nem vagyok vele egyedül, hogy anno a Bleachnek köszönhetően ismerhettem meg, amiről aztán az egész valami fertőzés módjára átterjedt más animékre is és sorozatban gyártottak hasonló hagyma- és miegyébpörgetős vackokat erre a szerencsétlen dalra. Nem tartom valószínűnek, hogy emiatt választották pont ezt a dalt, mindenesetre mókás 😛

Az alter-hangariin is rengeteget röhögtem: mekk-mekk Mekkburger és Cosmopolitan a Centrum-szatyorral jól megfér, borzasztó kedves katyvasz az egész 😀 Nyilván még jobban élveztem volna, ha csak öt évvel korábban születek, de így is baromi jópofa volt az egész.

Szóval na, üdítő volt végre valami normálisan megszerkesztett magyar vígjátékot látni, ami teljesen joggal söpör be fesztiváldíjakat a nagyvilágban 🙂

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d blogger ezt kedveli: