Ho-ho-hó

szjA tegnapi nap során tegnapelőtt (éjfeles meló hátrányai, tegnap, tegnapelőtt, azelőtt, whatever) teljesen ad hoc módon (vagyis ébredés után 5 perccel) úgy döntöttem, hogy na jó, elég volt az itthon tespedésből, nosza, mozduljunk ki!

… Ez az itthon tespedés nálam amúgy úgy néz ki, hogy egy nap meló, egy nap haldoklom a meló után, illetve nem, csak nagyon nehezen ébredek fel, mert sose fogok hozzáedződni az éjszakázáshoz. Rossz sinszenes lettem volna. Mindenesetre ez elég sok mindenben gátol, leginkább a normális életben, mert alapjáraton úgy működöm, hogy hatkor kelek. Na de amikor 9-kor kelek, azzal úgymond “a fele napnak már lőttek”. Szóval csoda, ha elmászkálok komolyabban, mostanság csak kisebb kóborlásokat eszközlök a környéken.

Na de tegnapelőtt! 😀 Eldorbézoltam négy egész BKV-jegyet! Igaz, hármat feleslegesen, vígan potyázhattam volna, de metrón nem szeretek (ott 99%-ban van vagy be- vagy kifelé ellenőr, és mivel befele nem akadt, azt hittem, kifele majd lesz, de nem támasztotta egy se a jegykezelőt, így bízzon az ember bennük), buszon meg végállomástól végállomásig mentem, a franc fog annyit idegelni. A BKV-n az meglepett, hogy 1. az egyik busz sofőrje mintha nem igazán értette volna a fék használatát, mert teljesen random módon taposott rá 2. a másik busz tömve volt nyugdíjassal, és bár hétköznap délelőtt ez nem nagy csoda, nade Hűvösvölgynél csak furcsa volt nekem kicsit, azt hittem, Pesten aktívabbak.

Bár a kimozdulás ötletét az adta, hogy az éjjeli műszakomban nekiállt potyogni a hó, mivel ebből semmi nem maradt Pesten, azt vártam, Budán se lesz sok, ehhez képest remek volt a több centis friss termésben gázolni 🙂 Mondjuk Normafán várható volt, hogy lesz, na de ennyi 😀 Innen másztam át ugyanis egy ezeréves fapados útvonalamon Szépjuhásznéra, majd Hűvösvölgybe. Nem egy nagy túra, de télen és zéró mozgás mellett az ilyen is megteszi.

Az elején toltam egy kis zenét a fülembe, Avatár soundtracket, naná, aztán miután a kutyasétáltató és nordic walkingos (véletlen se sífutó…) emberkék meg a komolyabb városzaj elmaradtak, elpakoltam a mobilt zenéstül. Egyrészt mert erdőben mégse járja, másrészt jobb szeretem, ha hallom, mi folyik körülöttem 😛 Nem mintha tartanék attól, hogy bárki megtámad, mert azért télikabátban és vasalt bakanccsal ha nem is fenyegetően, de legalább nem ideális áldozatként festek 😆 Mondjuk ez a “halljunk mindent” hozzáállás az Erzsébet-kilátónál érdekes eredményre vezetett, öt percig bámészkodtam az út közepén, hogy mi a túró ad ki lehetetlen zajt. Először azt hittem, a felső úton csörtet egy mazochista futó, aztán leesett, hogy csak a hülye zászlót cibálja a szél 😆

Úgy a libegő előtt azért a fene nagy elhagyatott erdő téli látképpel, plusz némi köddel fűszerezve pár percre elgondolkodtatott, hogy felül kéne talán bírálnom, hogy én egy erdő közepén szívesen ellennék egy db erdészházban, vagyok-é ennyire remete. Valahogy parás ugyanis még így, jól kilépve negyed órányira a várostól is a relatíve üres erdő (… ennél csak az parásabb, amikor az ember az isten háta mögött, a Bükk-fennsíkon a ködös, üres erdőben hallja, ahogy ezerrel zúg felé egy repülő – én ezt az élményt sose tudom kitörölni az emlékezetemből, tiszta háborús fíling volt, pedig tudtam, hogy az a gép valójában magasan van, és hogy csak radarteszt; mégis a mai napig görcsbe rándul a gyomrom, ha erre a negyedórára gondolok). Aztán eszembe jutott, hogy pff, beszereznék egy kutyát is, problem solved 😀 Úgyse lesz soha erdei házam, álmodik a nyomor… Ha már para, azon is filóztam, mi van a helyi vaddisznókkal, de érdekes módon fele annyira se izgultam miattuk, mint a Bükkben szokásom. A Budai-hegyekben még eddig soha nem találkoztunk *lekopog* és ez is hozzájárulhatott ehhez. Erre fel most olvastam, hogy pedig vannak, és rém kedvesek tudnak lenni :/

Menet közben csupa jóságokon törtem a fejem, tényleg megártott az avatározás, olyanokon agyaltam, hogy vajon a tűzidomítás hogy működhet, ha nem égeti szét a kis cuccaikat 😆 Alapjáraton a legtöbb tűzidomár ugyan csupasz kis kezeivel hadonász, de ahhoz is közel a ruha, illetve hát a lábbal történő technikázásnál azért ott az a fránya csizma; Mako meg kesztyűt is hord, szóval hogy van ez? :mrgreen: Nem jutottam ötről a hatra, csak arra, hogy btw, a ruhák sokszor indokolatlanul flancosak, és hogy lehet bennük normálisan harcolni? 😀 Nameg a téli erdő adta hogy úú, elő ne ugorjon Amon valahonnan Bajszoskával 😆 Ezt így mind all alone sikerült fejben eljátszanom, erősen remélem, hogy nem csak én kalandozom el ennyire, amikor mászkálok.

Aztán sajna elég gyorsan leértem, túl gyorsan, de mivel délután meg dolgom volt, ezért csak hazafelé vettem az irányt 😦 Fura volt itthon a szürkeség zéró hó látkép… A buszon még igyekeztem kiélvezni a havas tájat, és vigyorogtam ezerrel, gondolom, félcédulásnak nézett az utazóközönség 😛 (Végül is a Lipótmező egy köpésre feküdt, szóval…)

Azt hiszem, néha be fogok iktatni ilyen kiruccanásokat, mert a Budai-hegyek ugyan nem egy Bükk, de így is 2000%-kal erdőbb, mint ez a paneldzsungel…

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d blogger ezt kedveli: