風光る 36

No, sikerült beszerválni a 36. kötetet a’la Japanese 🙂 A postás néni nagyon csúnyán nézett, mert nem értette, minek van a csomagon kívüli kis zsebben papír, és a japán vámnyilatkozat mögött nem látta az angol nyelvűt, úgyhogy mókás volt 😀 Erősködött kicsit, hogy utánvétes lehet, aztán rájött, hogy mégse, és a Kenshin új kötetével együtt ezt is megkaparintottam. (A Kenshinre majd más bejegyzésben nyálcsorgatok, mert szenzációs, és ahhoz képest, hogy azt hittem, Watsuki oltári nagy zakózást produkál, helyreállította a belé vetett hitem.)

A sztori-szétcincálósdit már korábban végrehajtottam, úgyhogy most csak átkopiztam ide az eddigieket. Illetve a 197. fejezetet is még hozzácsaptam, mert pici cliffhanger van a kötet végén, és külön bejegyzésben hülyén festene önmagában ez a fejezet, de majd átpakolom, ha lesz 37. kötet 🙂gyilkossagelnapolva

Szei meg Szódzsi kicsit kinéznek a városba, és kitalálják, hogy akkor édessééééég. (…… Sose nőnek fel.) Szódzsi valamilyen ürüggyel elszalajtja Szeit, hogy közben ő maga is elmászkálhasson. Ez az észlény ugyanis kitalálja, hogy márpedig hasznossá teszi magát, és egyedül teszi el láb alól Szakamotót… Csak azzal nem számol, hogy a nagy sietség egyáltalán nem tesz neki jót, és egy sor köhécselés után beájul. Szei persze megtalálja (nyilván nemcsak azért, mert van beépített Szódzsi-detektora, hanem mert nem jutott messzire ez a lüke), a köhögést sikerül megszüntetni, csak épp el kéne cipelni az úriembert. Mit tesz isten, Szakamoto épp a tömegben bámészkodik, és gyorsan kerít is nekik gyaloghintót. Ennyit arról, hogy megöljük 😆 Hidzsikata ráadásul szintén ott ácsorog, és eszi a penész, hogy Szódzsi már második alkalommal túrja szét a szakamotós terveket, és így sose fogják elkapni a fazont 😀 Utána viszont leszúrja, hogy mi a francot kerestek a városban.

szaitoAz állomáshelyre beballag egy “hölgyemény”, hogy a parancsnokékkal tárgyaljon. A “hölgyemény” egész konkrétan Szaitó :mrgreen: Szegény Hidzsikata péhá agyérgörcsöt is kap eleve az ötlettől, hogy Szaitó így kémkedjen, meg attól is, hogy a Sinszen #2 kardforgató férfija, akiben 35 köteten át a tesztoszteron tengett túl, most női ruhában, sminkkel flangál. Szaitó jelentést is tesz, Itó Kasitaró merényletet tervez Kondó ellen.

Kis flesbekk, a gerillaakciója után a péhá leüvöltötte Szódzsi fejét, hogy mi a francot képzelt, egyedül nem rohangálhat a rosszfiúk után, pláne az ő állapotában. Szei itt rájön, hogy valószínűleg a rosszfiú alatt jelen esetben Szakamotót értik, és mivel Szakamoto vele jó fej volt és mivel ő nem látja annyira rosszfiúnak, meg akarja keresni, hogyszodzsi beszéljen vele. (Vagy figyelmeztesse, rohadt kicsik a kandzsik 😀 A figyelmeztetés sem állna távol tőle, egyszer már megtette: a híres Terada-ja incidens előtt is ő adta a fülest, hogy jó lesz vigyázni.) Csak az a gond, hogy Szódzsi mellől nem olyan könnyű elmászkálni 😀 Gyaníthatóan pontosan tudja, hova készül Szei (pár év alatt már hozzáedződhetett az ötleteihez), ami viszont marha veszélyes, és teljes “cuki beteg vagyok” arzenálját beveti. Ez konkrétan abban realizálódik, hogy “köhköh maradj itt”, meg “köhköh add ide a kezed”, és bealszik. Csoda, hogy Szei három másodperc alatt elfelejti Szakamotót? 😆

Szakamoto a történelmi hűség jegyében prüszköl – ez nála rossz ómen, amikor egy sztoriban elkezd tüsszögni, egy fejezeten belül meghal; ugyebár nem betegség következtében, csak pont a merénylet előtt fázott meg, zseniális. Kondóék közben actiont tervezgetnek az úriember ellen, ami elég érdekes döntés, jobb lett volna, ha teljesen tiszta marad a kezük az ügyben. (Kondó a való életben állítólag totál meglepődött, amikor közölték vele, hogy Szakamotóékat összekardozták.)

yeySzei jól bealudt Szódzsi mellett, és másnap ébred, “ó, bassz, elaludtam”, naná, és rohanna szólni Szakamotónak, de Szódzsi csak nem hagyja, “légyszi, ne menj”. ….. Ez egy szemét ütőkártya, de Szei most nem hagyja magát, még egyszer nem dől be ennek, bár az őt felverő Macumoto doki is közli, hogy maradhatna (….. “ne légy hülye, egész máshogy viselkedik, mint szokott, most kéne összehoznotok egy gyereket!” mire a válasz: “ide ne tolja még egyszer a képét, hallja?!” :mrgreen: ). Ahogy Szódzsi ismeri őt, ő is eléggé kiismerte a kapt’ urat, aki néha döbbenetesen ravasz tud lenni, és igen, a “cuki beteg vagyok” kártyát is képes kijátszani. És igen, hoppá, nem is az volt a lényeg, hogy ő maradjon, hanem hogy ne mászkáljon el. Fel is húzza magát ezen, odapakolja Szódzsi elé a tőrt, amivel ez a hülye meg akarta volna ölni Szakamotót, hogy “tess, ez így nálad volt, és nem tudom, mit akartál, de ne csinálj ilyet többet”. (Ne hagyja faképnél és ne menjen orgyilkolászni sutyiban 😛 ) Jól megmossa a fejét, Szódzsi duzzog, hogy jóvanna, de imádnivalóan, Macumoto meg, aki kinn hallgatózik, vigyorogva lekommentálja, hogy hiába, na, így csak egy párocska tud veszekedni 😆

Azért mikor Szódzsi végre ismét elalszik, Szei rásózza Macumoto segédjére, és elpályázik Szakamotóhoz. Csak menet közben jön rá, hogy már megint mit művel, és hezitál kicsit, amikor is belefut egy aizui fazonba, bizonyos Jamamotóba (élek a gyanúperrel, hogy ez Kakuma lesz, Jae tesója; bár a Jamamoto a statisztikák alapján a Németh névvel rokonítható gyakoriság tekintetében), aki nekiáll Kondóékról diskurálni vele. A démont a falra is festi ezzel, mert megjelenik Kondó és Hidzsikata. Ők elpályáznak dorbéz társalogni Jamamotóval, Szei meg hazafelé veszi az irányt, mert ezek szerint egyelőre semmi akció nem várható. Szakamoto és pajtija, Nakaoka Sintaró hasonlóan mit se sejtve ücsörögnek a szobájukban, és a csúnya végzet csúnya árnyéka már a falra vetül.

szakamotoMivel ezer éve vártam Szakamoto halálára (ez most nem olyan, hogy várjuk, hogy meghaljon, aztán jól életben marad, ez itt történelem), valahol kielégítő volt, amikor megtörtént. Szakamoto megjegyzi, hogy ó, vendég, bam, a tolóajtó kivágódik, és pár kedves úr kivont karddal berobog. És nyilván nem a kovácsremekek bemutatóját rendezik az Ómi-jában… R.I.P., Szakamoto-szan, bírtam magát, különösen azt, hogy itt milyen egyedi lett… 😦 És köszi, hogy elősegítgette itt-ott a romantikus szál fejlődését.

Szei ezalatt visszatér az esti sétából (Szakamotóval már nem nagyon fog tárgyalni, hacsak nem úgy, ahogy Jamanamival szokott kissé egyoldalúan diskurálni a temetőben), és Nanbu beárulja Szódzsit, hogy nem volt hajlandó enni az ápolónője nélkül 😆 Az emlegetett szamár meg rájuk förmed a szomszéd szobából, hogy ne emlegessék. Szei átmegy hozzá, helló, bocs, kicsit sokáig voltam az állomáshelyen, és én se ettem még by the way, úgyhogy esetleg közös vacsi? Szódzsi kiakad, na persze már, mit csinált eddig az állomáshelyen? Ez nagyon hülye kérdés, gyakorlatilag bármit lehetne rá mondani (rá akart mászni egy újonc; Hidzsikata morgott valamiért, valamelyik kapitány elkapta egy kis dumálásra…); Szei viszont az igazságot ferdíti el kicsit: jött egy vendég Kondóhoz. (Igaz, csak nem az állomáshelyen, hanem az utcán botlott bele.) Szódzsi kötné kicsit az ebet a karóhoz, hogy mégis mi a fene volt, de meggondolja magát, mert azt szeretné csak megtudni, hogy Kondóék most akkor elmentek-e Szakamotót gyilkolászni, vagy nem, vagy mi van már, ezt viszont mégse kérdezheti meg Szeitől.

Még az a jó, hogy nem is kell; megérkezik a doki, aki közli, hogy estét, áll a bál, megölték Szakamotót, és sanszos, hogy a Sinszen volt. Szei persze nem hiszi, mert Kondóék elmentszeiek partizni. Nem értem az érvelését, főtiszt ilyesmiben nem nagyon vesz részt; Szerizava esete kivétel, mert az eléggé a Sinszen sztorijának elején történt, és nem merték másra bízni. Mindegy, fogjuk rá, hogy bele akart kapaszkodni valamibe, és ez a parti kapóra jött. Macumoto is kiábrándítja: amilyen csúnyán elintézték Szakamotót (nyolc liter vérben fetreng, ami nonszensz), sicher, hogy a támadók nagyon rühellték, és hát nem kell hozzá atomtudósnak lenni, hogy az ember leszűkítse a kört a Sinszenre és a Mimavarigumira. Szei teljesen kiakad, jó, nem voltak puszipajtások, de Szakamoto és a felesége is tök rendes volt vele, úgyhogy eléggé kiborul.

Itóék is értesülnek a merényletről, Tódó ugyan védi a barátait, de nem sok sikerrel. (Rajta kívül mindenki megveti Kondóékat. Tök jó, tudnám, Heiszuke mi a jó francért tartott velük…) Itó felkeresi a toszaiakat, hogy felajánlja szolgálatait; amilyen kedves, a CSI-team által összeszedett kardhüvelyre rávágja, hogy ó, hát ilyenje volt Harada Szanoszukénak; Tódó ezt ugyan megint csak gyengécskén próbálja cáfolni, viszont a toszaiak kivágják az adut: a tettes spéci nyelvjárásban káromkodott, és kisütik, hogy Szano ijói nyelvezetére bizony pont rá lehet húzni az adott káromkodást. Tódó ledermed, amin meg Itó lepődik meg, ennyire jó eredményre – a Sinszenhez hű extag igazolja, hogy a pajtija a tettes – ugyanis nem számított.

szanoekAz említett Harada gyerek és a Sinszen többi tisztje közben épp úgy meg van döbbenve a gyilkosság hírére, mint a toszaiak. Ezt most azért emelem ki, mert egész eddig rettegtem, nehogy benne legyenek mégis a fiúk, de nem, kár volt aggódnom, a mangaka hozta a szokott formáját, és bár dobált rájuk némi sarat (tervezték a merényletet), de a Mimavarigumi lépett előbb. Szaszaki Tadaszaburót külön nevesíti, köszönöm. Harada fel is húzza magát, hogy az a gagyi Mimavarigumi, hát ilyen nincs, hogy az a kétbalkezes banda beelőzte őket. Úgyhogy köszönöm, Vatanabe-szenszei, imádom magát! 😀

Szaitó ezalatt jelentést ír, mert ahogy elnézem, ő is ott dekkolt a helyszínen, csak épp megfigyelőként, úgyhogy szuper, ő a majdnem omniszciens figura az egész gigantikus sakkjátszmában.

Szei igyekszik úgy tenni, mintha mi se történt volna, holott egy éjszaka alatt kisírta a szemét (nem vicc), Macumoto meg kapacitálja Szódzsit, hogy hát a betegsége meg az események szempontjából is jobb lenne, ha elhúznának nyaral telelni valami minden szempontból egészségesebb éghajlatra. (A tüdőbajra jobb lenne valami jó levegő, illetve Kiotóban most aktuálisan mindenki állatira utálja a Sinszent a Szakamomacumototo-ügy miatt, és ilyenkor szaporodhat a heveny kardszúrásból fakadó halálesetek száma.) Meg hogy ha már úgyis telelnek, egy gyerek bármikor összejöhet; imádom a dokit, nem adja fel, rosszabb, mint egy após, mert ezt lassan tényleg minden felbukkanásakor bedobja :mrgreen: Szódzsi persze letorkolná, hogy ne viccelődjön marhaságokkal, mire a doki: én nem viccelek, vak vagy, te gyerek? Szei szeret téged, te meg őt, szóval mi itt a gond? Szódzsi meg értetlenül néz ki a kis fejéből, pedig Szei egyszer ugyan tök részegen, de kijelentette már, hogy szereti. Macumoto ennél a résznél hiába tűnik poénosnak, az az érzésem, hogy előbb-utóbb csak lehet itt némi kavarás a történelemmel, és icipicit ferdítgeti a mangaka a dolgokat, és irtó jól szórakoznék, ha az én fejben már meglévő befejezésvariációmat hozná ki 😀 (Ami ugyan szörnyen szirupos és marha nagy hülyeség, de az isten szerelmére, Szódzsi meg fog halni, legalább egy pici szirup legyen a végén! Különben is, ha Philip Pullman operálhat szirupos és irreális főhőskinyírós lezárással, akkor egy manga is. Sally amúgy is sok tekintetben hasonlít Szeire, úgyhogy ja, akár lehetne hasonló a sorsuk is. És akkor most remélem, hogy nem sikerült elspoilereznem nagyon a Sally Lockhart-szériát senkinek 😆 )

Három nappal Szakamoto meggyilkolása után Itó Kasitaró jobb keze, Ucumi Dzsiró lőgyakorlatra indul Abe Dzsúróval, és kritikusan megjegyzi, hogy Szakamoto hiába hordott magánál 0-24 pisztolyt, kard győzte le. Itó azzal érvel, hogy amilyen kavarodás van most a városban Szakamoto halála miatt, jobb biztosra menni, nem rossz, ha van kéznél puska, és értenek hozzá. Ucumi elpályázik, azzal az ígérettel, hogy holnap délben jön. Abe szerint Itó nagyon kis vidámnak tűnt, Ucumi azzal nyugtázza, hogy igen, egyre jobb a főnök kedve. Nem tudja, hogy a főnök pár órával később túlságosan is vidám és óvatlan lesz némi szaké következtében… (Ez a jelenet egyébként irtó jó. Semmiségnek tűnik, de történelmileg hiteles; Ucumi és Abe tényleg ellébecoltak valamerre aznap – ha megülnek a fenekükön, Itó talán még egy kicsivel tovább húzza. Az ugyanis szinte biztos, hogy Ucumit elcipelte volna partizni, és nehezebb lett volna utána kinyírni plusz egy testőrrel.) Ucumiék távozása után kettő másodperccel Itó levelet kap Szaitótól; ez lehet, hogy fontos, de olyan hosszú, és olyan kicsik a kandzsik, hogy halvány segédfogalmam sincs, miért örül Itó, mint majom a farkának. A valóságban valami olyasmi volt, hogy pumpolni próbálta Kondót azzal a mesével, hogy kémkedni akar a csapata a csósúiak háza táján. Kondó persze tudta, hogy inkább lepaktálni akar Csósúval, de eljátszotta, hogy ó, persze, kapsz pénzt, pajti, gyere át ide és ide estére. Ha jól veszem ki, itt kicsit más van azért; Szaitó mintha azt játszaná el Itónak, hogy sikerült megnyernie Hidzsikatát, aki állítólag már maga is inkább megbuktatná a sógunátust. (Az eszem megáll, hogy ezt a hülyeséget Itó beveszi. Hidzsikatáról beszélünk.)

Snitt, visszatérünk a történelmileg kevésbé, ám rajongóilag annál fontosabb hadszíntérre, Szódzsiékhoz. Szei épp kaját gyárt, de annyit bőgött Szakamoto miatt, hogy be van dugu193lva az orra, és nem érzi az illatát. Jól le is szidja magát, hogy busi lenne, mit bőg ennyit. Ezen az orrdugulós részen azért röhögtem egy jót, a mangaka nem normális. :mrgreen: Macumoto doki már ezer éve elkezdte azzal nyaggatni Szódzsit, hogy ugyan mit töketlenkedik annyit, legyen már valami romantikázás a sztoriban mert a rajongók 35 kötet óta erre várnak, és most folytatja a házasságközvetítői aknamunkát. Szei 19 éves, az ég szerelmére, nő, hagyják már a francba ezt a crossdressing marhaságot; miért nem veszi el, vagy valami?! Szódzsi cuki mosollyal (….muszáj ezt csinálni a rajongókkal??) úgy reagál, hogy aha, szóval ennyire súlyos az állapota? A doki felpaprikázva közli, hogy hülye, egy frászt. (“Ne kiabáljon, Kamija-szan még meghall minket!” 😆 ) Szódzsi azt hozza még fel a maga védelmében, hogy ha elvenné Szeit, nagyobb sansszal fertőzné meg. Ez amilyen aranyos, olyan baromság, mert így is annyit ugrál körülötte, hogy ötször meg kellett volna halnia. A doki is kiakad, elvégre egy rakás ember vígan túléli, hogy egy tüdőbajost ápolt, szóval ez marha gyenge érv, és ha egyszer szeretik egymást, akkor nem tök mindegy, hogy beteg? (Imádom Macumotót, mondtam már?) Szódzsi ekkor beveti a nehéztüzérséget a rajongók ellen, azzal, hogy Szei mennyire-mennyire-mennyire fontos…. tanítvány számára :mrgreen: Láss csodát, ki esik ugyanis be az ajtón a következő panelen? Naná, hogy az emlegetett szamár. Szódzsinak jó füle van, mindig meghallja, ha a tanítványa az ajtó előtt ácsorog, és így persze, hogy nem lehet nagy vallomásokat tenni 😛 Szei azért a “mennyire-mennyire-mennyire fontos tanítvány” címkének is örül, bár szokott formáját hozva rákérdez, hogy btw, milyen témáról maradt le. A doki ugyan árulkodna Szódzsira, de az nem hagyja, és inkább a reggelit követeli, aztán meg követelőzésből köhögésbe megy át. Így nem lesz hepiend…

Snitt, jön egy kis Itózás. Engedtessék meg nekem most kicsit mellékvágányokra gördülni, mert bár rühellem, fontos a pali. A nevébitoen ugyan az egyik év tiszteletére van benne a patkány kandzsija, én állítom, hogy a névcsere a nomen est oment is magával hozva a rágcsálóhoz társított, kevéssé pozitív attribútumokat szépen ráragasztotta a tanácsadó úrra. Lehetne úgy nézni, hogy Itó csak olyan látens extrém császárpárti volt, aki meglátta a sógunátus problémás oldalát, és egy idő után teleszaladt a zsákja a Tokugava-rezsim hülyeségeivel, de mivel én Sinszen-fan vagyok, ezért leginkább úgy tekintek rá, hogy egy irtózatosan rosszul a csapatba válogatott, abszolút bomlasztó elem volt, aki teljesen megérdemelten kapta azt, amit. (Hú, de bonyolultan tudok néha fogalmazni 😀 ) Leginkább ezért nem bírom az ipsét, bár az is rátesz egy lapáttal, hogy minden sztoriban fellengzős a dumája, tenyérbemászó, és explicit módon találni nála (nem a szó régies, “szívélyes” értelmében vehető) meleg megnyilvánulásokat. Szóval elég régóta nézek rá ferde szemmel, gyakorlatilag megérkezése óta, amikor azzal nyitott, hogy helló, a Kaiser nálam über alles, de lehetünk pajtik, mert a Tokugavák meg a Kaiser beosztottjai. Ez így nagyjából előre is vetítette, hogy lesznek még itt bajok. Lettek is; bár nyilván akadtak más problémák is a Sinszen háza táján, de Itó elég rendesen kivette a részét a csapat szétszedéséből. (Arról nem is beszélve, hogy neki köszönhető, hogy Kondót bemártották Szakamoto meggyilkolásával, és hogy az ő egyik embere azonosította a parancsnokot, amikor letartóztatták. Bár nyilván akadt volna más is, aki azt mondja, hogy “naná, ez a Sinszen-góré, nézzetek már rá a gorillafejére!”, de akkor is haragszom Itóékra.)

Na, ezt a részt vártam a 10. kötet, vagyis Itó debütálása óta. Itó levelet kap a péhától (tuti kiszögeli utána a falra a levelet, hogy örökké rajonghasson érte, de nem sokat gyönyörködhet benne), és rögvest keblére öleli legdrágább Hidzsikata-kunja irományát, amiben az fűt-fát (meg egy jó partit) ígér neki, csak egyedül jöjjön. A tesója hiába mutat rá, hogy helló, csapda!!, magas ívben tesz rá, és az se érdekli, hogy a közbiztonság elég tré. (Szakamoto & Nakaoka meggyilkolása után ex-sinszenesként is elég veszélyes az élet az utcán.) Közli, hogy nem kell izgulni, ő itt a háttérben már régóta szövögeti a kis tervét, és igazából ezt a meghívót már várta is; de hogy mi a terve, arról majd akkor számol be, ha sikerült megállapodnia Hidzsikatával. (Még mindig nem vagyok teljesen képben, de sanszosan tényleg azt hitte ez a hülye, hogy a parancsnokhelyettes jól átáll hozzá, és felmond a Tokugaváknál.) Abe és Ucumi (Itó két embere) még nem tért vissza, lődözni mentek, mire valaki megjegyzi, hogy btw, ha meg kell védeni egyszer Itó-szenszeit, még az is lehet, hogy lepuffantják Kondót. Ez a gondolat sehogy se tetszik Heiszukénak, aki ezek szerint eddig bele se gondolt, hogy Kondónak a csúnya csósúiakon kívül bárki ártani akart volna. Meg úgy egyáltalán, hogy hoppáré, hát bakker, az exfőnöke nyírathatta ki Szakamotót, what the heck.

szodzsiKis kitérő: Szódzsinak felmegy a láza, Macumoto megjegyzi, hogy shit, lehet, hogy a korábbi beszélgetésük miatt. (Amikor kapacitálta Szódzsit a házasságra 😛 Hogy aztán arra gondolt, hogy túl nagy sokk volt a javaslat, vagy csak Szódzsi túl sokat dumált, és azért lett rosszul, az jó kérdés.) Felveti Szeinek, hogy Szódzsit esetleg átvihetnék a Hiei-hegy zárdájába, Szuigecu nővérhez (ő az apáca, aki kiscsillió évvel ezelőtt szerepelt, és kicsit túl nagy a gyakorlata a tüdőbetegek ápolásában), és az se gond, hogy pasiknak belépni tilos, mert kérhetnek engedélyt gyógyvíz-használatra 😛 (Van valami előnye, ha az ember a sógunátus egyik legtutibb csapatában főtiszt.) Szódzsinak amúgy is jót tenne a hegyi levegő. “– Ennyire súlyos az állapota? – Az eszem megáll, mért kérdezitek mindketten ezt?!

Az állomáshelyen Hidzsikata és Kondó nyugtázza, hogy minden készen áll (mármint az Itó elleni bulira). Kondó még egy szóra félrehívja Szanót, Sinpacsit és Inouét – vélhetően azt köti a lelkükre, hogy a happening során Heiszukét lehetőleg ne véreztesse ki senki. Nem én vagyok lusta fordítani, itt még nincs benne a mangában, de majd később.

Itó gyaloghintóban megy a partira, menet közben viszont Szaitó álruhában kicsit elállja az utat. Itó meglepődik, de meg is nyugszik – tessék, Szaitó olyan kis megbízható, hogy álruhában is, de a közelében lesz. (Háh, ennyit a nagy eszéről! 😀 ) Hidzsikata vezeti be Kondóhoz, és megjegyzi, hogy nahát, tényleg egyedül jött, maga marha. “Naná, hát ezt kérte!” Remek, a péhá igazán beáldozhatta volna magát előbb, és némi ellenszolgáltatás fejében Itó lehet, hogy önként és dalolva felnyársalta volna saját magát. Egyébként Itó annyira nem idióta, elsőre vágja, hogy az “egyedül jöjjön” kitétel a meghívóban Hidzsikata ötlete volt.

Szaitó kintről lesi az eseményeket, amikor jön Heiszuke, és – ártatlan járókelőnek nézve őt – kérdezne tőle valamit. Heiszuke szegénykém szintén azt hiszi nagy naivan, hogy de rendes ez a Szaitó, elkísérte Itót, és miután Szaitót nem hagyja szóhoz jutni, megfejti gyorsan, hogy á, biztos kémkedik Itónak, meg minden, meg vigyáz rá, hát, akkor rá nincs is szükség, pá!

tosiKondóék mindenféléről beszélgetnek, ami nagypolitika, és ehhez viszont lusta vagyok. Az elején viszont tutira elhangzik, hogy nem a Sinszen felelős Szakamoto haláláért. A végén a péhá kikíséri Itót, aki ezúttal gyalog vág neki a hazaútnak. Ez öreg hiba, az Aburakódzsinál ugyanis jól ráront pár sötét fazon, és szanaszét kaszabolják. A lámpavivő kísérője amúgy nem tűnik túl meglepettnek; gyanítom, beépített ember. És még egy kis csavar: a támadók közül előlép Hidzsikata, és egy “na, most jól a mennybe küldelek, Kasitaró!” felkiáltással kísért vigyor keretében leszúrja Itót, aki Szaitót is megpillantja, és utolsó gondolatában még megtapsolja ezt a tökéletesen kivitelezett akciót. Hidzsikata nagyjelenete elsőre elég wtf, elvégre a Tosi-Kasi jelenetek nonstop humorforrást képeztek ugyan, de hát itt mégis egy ember haláláról van szó, nem kéne elviccelni. A péhá viszont elég parádésan zárja az eseményt: “én legalább sicher, hogy a pokolra jutok!“.

Az új terv, hogy Itót kiállítják fő helyre, hogy a cimbijei érte menjenek, és ezeket a cimbiket is ki kell majd iktatni, mint közveszélyes elemeket. Kondót itt imádom, rögtön arról érdeklődik, hogy bassz, ugye Heiszuke nem volt Itóval, meg hogy rá azért fiitogyelni kéne, a péhá erre visszavág, fantasztikus, védjük csak az ellent, elvégre Heiszuke Itó-fan, Itó meg ki akart nyírni mindahányunkat. Azért kicsit túljátssza ezt, ezerbillió éves a Sieikan Baráti Kör, szóval morcosság ide vagy oda, Heiszuke haver. Szaitó, aki még mindig marha átlátszó női ruhában ül Kondónál, közbeveti, hogy Heiszuke amúgy se tudja, mit csináljon magával, mert a Sinszen és Itó csapata közt őrlődik még mindig; Kondó szeme rögtön felcsillan, de a péhá letorkolja, és gyorsan elrendeli en bloc Itó csapatának likvidálását. A fiúk el is pályáznak, de Szano még odaszól Szaitónak, hogy no para, öreg. (Kondó már korábban lezsírozta velük, hogy Heiszukéval tessék kesztyűs kézzel bánni.)

Szódzsi felébred azzal, hogy a Siekannal álmodott, de a részletekre nem emlékszik, szóval valószínűleg jó álom lehetett, kivéve, ha a péhá épp vegzálta benne 😆 Ezzel elpoénkodnak, de Szódzsi nagyon köhécsel, úgyhogy kicsit berekesztik a beszélgetést. A mangaka külön is szemét az olvasókkal, Szei ugyanis megállapítja, hogy a kapitány úr mennyit fogyott 😦 Persze, az elejétől próbáltam tréningezni arra, hogy lesz a sztoriban ez a jóóóó hosszú lejtő, jóóóóó adag drámával, de ez akkor is mindig hidegzuhanyos szembesülés a tüdőbajjal. Szódzsi azért nem hagyja magát, aktívkodni akar, engedélyt kér a nővérkétől, hogy másnap visszamehessen az állomáshelyre, mert nem ágyban-párnák közt óhajt elhalálozni (kivétel, ha az ágy-párna az állomáshelyen van). A szakamotós-itós eseményekből sokat sejt a fiú, úgyhogy nem is csodálom, hogy rohanna Kondóhoz, hogy megvédje. Szei később egy tőrt talál a párnája alatt, ami elég komoly szándékokat sejtet. (Mivel a 23. kötet után csak a japán szöveggel küzdve nem mindig látom át a teljes sztorit, nem tudom pontosan, mi zajlik Szódzsi lelkében, csak tippjeim vannak. Lehet szimbolikus, hogy azért busi, kell, amitől ezt érzi, akkor is, ha a kardjai nincsenek nála. Vagy kész egy szál tőrrel seperc alatt hadrendbe állni. A harmadik, végső esetes opciót fejben kihúztam a listáról, már eljátszotta egyszer a jól megöljük magunkat jelenetet, és elég jól fel lett oldva, nem vágná fel az ereit. Marad az első két lehetőség.)

Az Itó Fan Club ezalatt értesül az idol-vezére elhalálozásáról, persze jön a szokásos uszanoszodázás (… elnézést, kihagyhatatlan és szakállas japános poén; csak nem hiszik el), és az ugrálás, hogy menjünk, és azonnal és rögtön és mindenki meghal, gjóóóóó. Heiszuke teljesen összezavarodik, hogy most akkor ezt így kitervelték, és Kondó kinyíratta Itót, és Szaitó meg elárulta őket, de hát ők olyan jó emberek, és egyáltalán, és mi van? Szanóék meg lesben állnak, várják, hogy ez a sok észkombájn egyenesen a csapdájukba sétáljon.

A következő fejezetnél muszáj említést tennem a magazinos nyitóoldalról. Kicsit sódzsós, de ettől tosifüggetlenül elég menő “Hidzsikata lesben, kivont karddal, pozőren” kép 😀 Többnyire rózsaszín köd lengi be a nyitóoldalakat, akkor is, ha van rajtuk kard, de ezen most egy gramm virágszirom sincs, csak maga a démoni parancsnokhelyettes a hideg acélpengével és a “ne nézzél, mert vérvételt rendezek” arckifejezésével 😀 Elképesztő ám, általában azt szoktam írni-mondani, hogy imádom Hidzsikatát, és tényleg imádom, de amúgy öt perc után a fejéhez vágnék valamit 😛 Kicsit ilyen love-hate a hozzáállásom. (Elsőre azt akartam írni, hogy kapcsolatom, de szoktam önreflexiót gyakorolni, és tisztában vagyok azzal, hogy némileg beteges a sinszenes úriemberek iránti rajongásom 😀 )

Na, a sztorira visszatérve, összecsap a két tábor, az Itó Fan Club és a Sinszen. Heiszuke ötöl-hatol, mindkét oldalon vannakheiszuke pajtijai, de nem sokat tökölhet, mert Szano ráront. Igaz, csak amiatt, nehogy más megelőzze 😛 Közli ugyanis, hogy nyugi van, te pucolj innét, Kondó-szan parancsa, hogy téged futni hagyjunk. Heiszuke megkönnyebbül, megint hisz Kondóban, csak épp nem tart soká az öröme, mert nem talpal elég gyorsan, és valaki hátba kapja. Na, igen, ez az úriember Miura-szan, aki itt ugyan nincs nevesítve, de a Peace Maker Kuroganéban igen, és ott meg is kattan a tettétől, mert csak a tisztek voltak azon az értekezleten, ami a “gyerekek, ne nyírjuk ki Heiszukét” munkacímmel bírt, ő meg nem tudta, hogy ezt nem szabad. (Ez történelmileg is hiteles amúgy, tényleg beleőrült ebbe. Írnám, hogy how cool is that, de ez újfent beteges lenne. Szóval maradjunk annyiban, hogy az ilyen pici infókat nagyon szeretem. Ez ráadásul megmutatja, hogy a Sinszennél is csak emberek szolgáltak.) Egyébiránt ez a kötet elképesztő mennyiségű vérben tocsog – máskor is volt ugyan mészárolgatósdi, de itt három kulcsfigura is elhalálozik, ami döbbenetesen magas szám. Azt hittem, jobban szét lesz ez húzva, két kötetre oszlik el a három haláleset, de nem, egy könyvbe van beszuszakolva mindhárom, ami ugyanennyi tetőpontot is eredményez – kicsit sok is a jóból, bár pont én vártam, hogy felpörögjön az akciószint.

Kondó és Hidzsikata nyolcmilliomodik alkalommal tárgyalják ki az egész Itó-ügyet, amikor befutnak a fijjugg, mission accomplished, kis szépséghibával, mert Tódó Heiszuke (24) exkapitány elhalálozott. A péhá teljes hidegvérrel nyugtázza a dolgot, a többiek persze vele ellentétben látványosan ki vannak bukva.

szodzsiMacumoto doki ügyködik valamit és gyaloghintót kerít. Szódzsi közben mélabúsan nézelődik kifelé, mert tuti nem engedik el. De jön a nővérke a reggeli gyógyszerrel, és a jó hírrel: engedély megadva, Szódzsi mehet, ha akar. A kapitány úr naná, hogy felvillanyozódik, köhögni is elfelejt fél percre 😀 (A kis kardját pedig úgy öleli keblére, mintha egy plüssmaci lenne.) A páros a Macumoto rendelte gyaloghintóval neki is vág az útnak, csak épp mi esik útba? Egy cliffhanger, amit igazából már a 37. kötet old fel, de azt nem bírom kivárni, és van scan a következő fejezethez is 😛

Elég egyértelmű, hogy Kiotó nem elég nagy, így természetesen Itó & Co. földi szodzsi2maradványaiba sikerül botlani. Szei rögtön drámázni kezd, ami nem csoda, oda meg vissza van, hogy te úristen, mi történt itt. Szódzsi ezzel szemben megint bizonyítja, hogy Hidzsikata tanítványa. Kiszáll a gyaloghintóból, és azzal a lendülettel Szeire pirít, hogy ne hisztizzen, busi lenne, méltóság, nyugalom, whatever, és magabiztosan végigvonul az utcán, el Itóék mellett. És közben egy felet sem köhint. (Itt amúgy azt félretéve, hogy a kimonó is lehet becsapós és Szódzsi sem kigyúrt gyerek, mintha tényleg látszódna rajta a betegség.)

Az állomáshelyre visszaérve Szódzsi szolgálatra jelentkezik, amin a péhá és Kondó is megütközik, mert a tüdőbaj nem így működik, hogy á, jobban vagyok, mennék irtani az ellent és fenntartani a közbiztonságot. Ő viszont kitart a kis ötlete mellett, felemlegetve, hogy látta, akadt egy kis zűr az Aburakódzsinál (ahol Itóékkal végeztek), és hogy szólhattak volna neki. Kicsit veszekednek ezen, és a péhá kicsörtet, csak hogy kint látszódhasson rajta, mennyire nyúzott azért ő is, vasszigor ide vagy oda. Szei meg, akit nem vesz észre, meg is jegyzi, hogy lehetne őszintébb, ezzel rá is hozva a frászt 😀 A péhá vele is perel egy sort, mi a francnak hozta vissza Szódzsit, és ez biztosisten, hogy nagyon fontos párbeszéd, de eddigre már kicsit belefáradtam a szótárazgatásba… Az tuti, hogy Szei utána elmegy még egy körre a városban, hogy richtig virágot vigyen az elrettentésként közszemlére hagyott Itóékhoz.

Közben hazaérkezik Ucumi, Itó jobbkeze, és elég rendesen főbe kólintja a hír, hogy se főnök, se osztag, és legközelebb majd ötször meggondolja, mikor vesz ki szabadságot.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d blogger ezt kedveli: