Kenshin a’la film

Anno kértem, hogy Watsuki készítsen még Kenshin mangát. Mert beígérte. Mert ott volt a film, mint jó alkalom. Mert a Kenshin jó, és elbír még pár kiegészítést. És mert Watsuki rengeteget fejlődött minden téren, így érdekes lett volna látni, milyen lenne egy Kenshin, ha ma írná.

Hát. Talán jobb lett volna, ha nem teljesíti a kérésem. Vagy nem így. Vagy később. Jelen pillanatban kettő db mangánál tartunk – az egyikről jelenleg nem tudok igazán érdemben nyilatkozni, minthogy csak leírást olvastam és rawban láttam. Az annyi, hogy egy 0. fejezet, ami a nagy büdös semmiről szól, a két Rurouni fejezet jobb volt, a maga kis korabeli grafikájával is. Nekem annyira nem jött át, hogy mi Kenshin egyik Fő Motivációja, amiért Tokióban marad. (Érteni értem, de nem jön át úgy istenigazán.) Cuki, aranyos, egynek elmegy, de ennél azért tud sensei sokkal-sokkal ütősebbet is. (Azt hagyjuk, hogy a fő szál, hogy két doki összevész a klientúrán, és ezért kell Kenshin, mint felmentősereg…)

De a “Filmes verzió”. Hol kezdjem? Az alapötlet maga nem rossz – kicsit pofozzuk ki a sztorit, írjunk valami alternatív cuccot az elejére, spékeljük meg mindezt az Embalming stílusával. (Utóbbi óhatatlanul is megtörtént volna, elvégre sensei azt hagyta félbe emiatt.) De menet közben valami nagyon elromlott. Még az első fejezet oké, Kenshin jópofa a kis sáljával, amit úgy csap fel harc előtt, mint ahogy egy lovag le szokta csapni a sisakrostélyt, Kaoru elég tökös; Yahiko mondjuk túl Gun Blaze Westes. Kanryuu az Kanryuu, bár látszik a film hatása. (Itt azért már a forgatókönyv kb kész volt, így Watsuki tudhatta, mire számítson.) Jine alternatív változata is bejövős, valahogy ütősebb.

A második fejezetben már sok az oro. Az oro egy jópofaság, de úgy nem annyira, ha Kenshin “igen / nem” helyett is ezt használja, mint valami értelmi fogyatékos. Fejezetenként egy-kettő elmegy, de öt-hat már túlzás… Sanónál jót tesz a ráncfelvarrás, az eredeti mangában tényleg vicces volt, ahogy huszadszor töri szilánkosra a kezét ez a hülye. Itt van egy spéci kis fémlemez, ami védi. Ettől függetlenül megmaradt hülyének, aki fejjel megy a falnak, de ez nem baj 🙂 A baj az, hogy a sztori rövidsége miatt nem nagyon tud villogni. Ez általánosságban is igaz: túl sok a karakter, és nagyon kevés az idő, borzasztóan kell rohanni, és néha mégis mintha lassított felvételben menne a sztori. Ez valahogy nagyon nincs kiegyensúlyozva.

A harmadik fejezet egy vicc. Leginkább azoknak van, akik látni akartak egy tisztességes Kenshin vs. Saitou harcot a Tokugawa-korban, de 17 oldal alatt nagy csoda nyilván nem történik. Az kedves marhaság, ahogy Kenshin folyton kettényesi Saitou bagóját, aki meg morog, mert importcucc és drága, de a 17 oldal rövidségéért ez nem kárpótol 😛 Főleg mivel a visszaemlékezés vége egy patthelyzet: a két überalles technika, a Gatotsu zeroshiki és az Amakakeru Ryuu no Hirameki gyakorlatilag üti egymást, ami kettő db törött kardot eredményez. És itt vége. Kösz, sensei. Mindig ott hagyja félbe, hogy ki nyerne Kenshin és Saitou közül. Mindig. Legalább ha közbejönne valami! Mittomén, Kenshinnek el kell szaladni pisilni egyet, vagy jön Okita teleköhécselni a terepet, vagy Takasugi Shinsaku részegen kitántorog egy szomszéd kiskocsmából… Bármi! De nem, mindig a félbehagyás. Nem tudom, ez jó vagy rossz-e, örök elem a Kenshinben (mint a filmben a félbeszakadt kaják), vagy csak írói lustaság.

A negyedik fejezet eleje nagyon rendben van. Saitou szokott módon prédikál kicsit a bedepiző Kenshinnek, hogy barátom, te igen hülye vagy, majd elvonul. Aztán visszajön Jine. Ő totál elmegy offba, egy Embalming-karakterré válik; filmen kattant ÉS elegáns, itt szimplán kattant. Betudhatnám annak, hogy eredetileg is random mészárolgatós volt, de a random mészárolgatását általában a jobb emberekre tartogatta. Itt meg Kanryuu ultrabéna bagázsára.

Az ötödik fejezet Yahiko és csapatépítő tréningre megy el, gyakorlatilag egy miniszál, ami rásegít Yahikónak, hogy később le tudja zúzni Kanryuu-t. Aranyos, csak… mint az egész sztori, rohamtempós. Mintha Watsuki érezte volna, hogy úú, kéne valami Yahikónak, nem fog csak úgy harcolni, mmmm, kéne neki valami extra. Á, oké, adjuk neki ezt a fejezetet!

Hatodik fejezet: az eleje nagyon erős, mert eredetileg ennyire nem volt extrém Kenshin beilleszkedési zavara. Itt nagyon erősen depis felhangot kapott szegénykém, ami nem lenne rossz… csak nehezen tudok vele megbarátkozni. Mintha megfordult volna a könnyedebb-sötétebb oldala közti arány a régi manga Kenshinjéhez képest. Yahiko minimális morális dilemmát rendez, de továbbra is rohanunk, ezért naná, hogy nem kell félni, hogy rossz útra tér.

Hetedik fejezet, ahol Kaoru végre picit akciózik! Watsuki is elismerte már többször, hogy Kaorut totál elnyomják a fiúk (azért a #1 kardforgató, #1 utcai harcos és majdani #2 kardforgató mellett elég nehéz lehet az élet), nyilván ezért is dobott neki oda most egy csontot, csak hát Jine ellen ez marha kevés. Pluszpont jár viszont a fordított dou újbóli elővételéért, Hayasaka Shuusui ugyan nem lett a kedvencem a Busou Renkinben, de a technikáját bírom 🙂 Ja, és amúgy Jine is megdicséri a maga módján Kaorut. Aztán lenyomja, persze. A shin no ippou kicsit átalakul, leginkább úgy lehetne összefoglalni, hogy egy gagyi parasztvakítás, úgy rákoncentrál a fazon, hogy kinyír, hogy haluzni kezdesz, a szervezeted kiakad, és összeesel. (What the hell?) Normál magyarázat nincs, de a félmagyarázat elég pocsék. (Nemcsak az angol, a japán is. Csekkoltam. Nem hittem el, hogy ilyen marhaság, és de.) Ennél az eredeti is jobb.
Sano vs. Inui. Nem lenne rossz, csak megint: nem jó! Inui higanyfürdőben pancsol. Higanyban. És az a lényeg, hogy ha nem elég gyors, rászárad; nem ám az, hogy rohadt mérgező. Ezt nem tudom hova tenni. Jópofa, hogy így a futae no kiwami előttem érthetetlen oknál fogva nem működik, de jobb lett volna, ha Watsuki eldönti, hogy a másodperc hetede vagy hét tized másodperc alatt kell-e történnie valaminek, mert egyszer így, egyszer úgy írja, és így semmi teteje. (Megint csekkoltam a japánt. Nem értem. Szerintem már ő se értette és bízott abban, hogy az olvasóknak nem fog feltűnni. Én fordító vagyok, nekem feltűnt, hogy már megint valami sumákolás van.)
Gein vs. Kenshin. Most komolyan. Ugrálnak a város felett, első gondolatom: “egy madár? egy repülő? nem, ez Kenshin, a repülő ember!!”. Itt jön a csattanó: alant a tömeg bámul felfelé: “- Csak tán nem varjú-tenguk? – Nem, repülő emberek!!” … Hát bassz. Ha ez Superman-utalás akart lenni, akkor sem talált elég vicces kedvemben. Majd pár hónap múlva biztos értékelni fogom, és úgy gondolok rá, mint Marveles kikacsintásra (optimizmus, optimizmus), egyelőre azonban nem vagyok optimista hangulatban: sensei, ez most komoly…? Szerencsére jön Saitou és mindenkit lehülyéz, egyáltalán, az egész sorozatban Saitou az egyetlen végig elviselhető alak, annak dacára, hogy ő is – mint mindenki más – egyetlen lemezt kapott az egész sorozatra, amin esetében ez a két mondat szerepel: “Hmpf. Idióta.” Még jó, hogy ezt mindig jókor nyögi be.
Yahiko egy db aktatáskás Kanryuu ellen szív, ami elég kis szánalmas, mert tőle akkor is többet várnék, ha még nem is edzett Kaorunál. Kanryuu ehhez képest rendesen szétveri egy db kistatyóval. Pff. Mi ez már?

Nyolc, mindenki lenyom mindenkit (Yahiko Kanryuu-t, Sano Inuit, Saitou Geint), de továbbra is Saitou a legstílusosabb, és ő őrizte meg igazán a régi karakterét. Talán mert ha rajta változtatna Watsuki, tényleg megölné egy feldühödött rajongó. Gein amúgy ex-Oniwabanshuu-tag lett, ami elég mókás, nem értem, minek kellett ez ide. Oké, hogy a filmben ő testesíti meg Aoshit, de ez nem a film. Én inkább láttam volna a helyében Aoshit. (Persze tudom, hogy a manga alapja az, hogy a filmes gonoszok hátsóját rúgjuk szét.) A Boshin-háborús passzus szörnyen jó, és ahogy Saitou kiosztja Geint, az is. Itt is jár egy pirospont: jobb kezes nem-Gatotsu, mert “szerencséd, hogy már a kormány kutyája, nem pedig Mibu farkasa vagyok”. Zseniális. Saitou tökéletes.

A kilencedik fejezetet kikérem magamnak! Először is, Kenshin ellövi az összes nagy mozdulatát, de Jine mindből feltápászkodik, őrülten vihog, és simán felkeni egy sziklára. Ez még nem lenne akkora baj, de… Az “incidens” Kaoruval egyszer pont elég volt, akkor is kellett hozzá húsz kötet, hogy rendesen fel legyen építve a sztori. Ez a minisorozat meg kilenc fejezet után akar nekem drámai hatást elérni? Hát nem sikerül. Elsőre néztem ki a fejemből, hogy “ez mi??”. Igazából most sem értem, hogy ez mi. És miért. És egyáltalán. A Nagy Sorozatban egy pazar jelenetről van szó, egyszerre viszi fel az egekbe a sorozatot – mert borzasztó merész és egyben nagyon jó húzás -, másrészt viszont jóféle mélységekbe lerántja úgy az embert, mint a hangulatát. Ebben a szériában viszont teljesen öncélúnak tűnik, és ha lenne olyan balga ember, aki ezután fog bele az Igazi Kenshinbe, az nagyon meg fogja szívni, mert fele olyan hatása sem lesz ott ugyanennek, mint amilyen a Filmes verzió ismerete nélkül lenne. (Jó, erre kicsi az esély, elvégre a Kenshin van olyan kultikus, hogy aki ezt elkezdte, az már eddigre sanszosan végigfalta az eredetit is.) Rá lehet fogni, hogy itt más a hatás, mert nincs akkora múltja a Kenshin-Kaoru párosnak, és Watsuki már imádja eltenni láb alól a nőalakjait (khm, Edel), de az eredeti manga ismeretében ez a jelenet szerintem nagyon rosszul sül el.

A tizedik fejezet megint felemás. Kaoru természetesen most sem halálozik el (pedig érdekesebb lehetett volna a manga, akkor is, ha kiakadtam volna elsőre :D), de Kenshin ezt hiszi, totál bekattan, és gyakorlatilag Watsuki lekopizza a vs. Saitou részt az eredeti 7. kötetéből. (Ott voltak ilyen csodásan lakonikus kinyírós megjegyzései.) Kis híján ki is nyírjuk Jinet, de Kaoru jól feltámad, és dacára a tíz literes vérveszteségnek, valamint egy csodálatos mellkasi lyuknak, aminél egy db. kard éppcsak elkerülte a szívét, rácsimpaszkodik Kenshinre. Ez tök szép lenne, csak a sérülései miatt kibújt belőlem a realista, és shounen ide, shounen oda, ezt is kikérem magamnak 😛 Az már sokkal jobb, hogy Jine azért cseszte el a Kaorun elvégzett szúrást előzőleg, mert Kenshin sakabatou-ja szétizélte a kardját 😀 (Na, ez egy jó ötlet. Így kell ezt, sensei!) Az szintén nagyon jó, ahogy Kaoru észhez téríti Kenshint. A rácsimpaszkodás nélkül imádnám ezt a részt. A lezárás frappáns, bár Saitou itt már picit öncélú, amolyan “áhhhh, ezt is feloldom, na” jellegű, mert Kenshinnek az biztos nem lenne elég, hogy ott a doujou, paskoljuk meg a fejét a jól végzett munkáért, és üzenjünk neki közvetítőn keresztül hogy ó, helló, hát te még élsz, jé, szeva, gyere, dolgozz kormánybácsinak.

Szóval elég vegyesek az érzéseim. Van, ami tetszik – apró kis ötletecskék, a grafika (a grafika, az csodálatos! nagyon érződik az Embalming, és ez a grafika esetében pozitív), pár új geg. Aztán van, ami nem – a sietség, az Embalming miatt néhol az eredetinél is erősebb darkos-hentelős részek, és a se füle-se farka jelleg. A manga élvezhetetlen azoknak, akik nem ismerik az eredetit, és nem szeretik (mert csak akkor szúrnak ki olyat, hogy pölö a támadásneveknek hol a kandzsija, hol az olvasata változik, ez is mekkora ötlet már! :D). De azokat sem fogja feltétlen kielégíteni, akik régi fanok. Én a magam részéről próbálok nyitottan hozzáállni, de kezdem úgy érezni, jobb lett volna, ha sensei a dolgozószobájában elszórakozik az ötlettel, firkál kicsit, majd az egész elhever az íróasztala fiókjában – mert ez így a Jump Square hasábjain minimum érdekesen hat… Sensei ennél jobbat is tud. Mondjuk az Embalmingot, amit ideje lenne folytatnia, mert a Kenshinjéből ítélve jórészt arra van még ráállva az agya. (Különben is, azt is a legrosszabbkor hagyta félbe… Pont kezdett fellendülni az ellaposodó sztori a visszaemlékezősdivel, és még szerelmi szál komplett hiánya miatt elégedetlenkedők is kaptak némi kárpótlást egy db hivatalos – és főbb szereplői státuszban álló – párocskával, akiknek egyáltalán nem átlagos a sztorijuk, sőt!)

Tehát sensei, kérem, ha a jövőben rajzol még Kenshint – és fog -, picit jobban gondolja már át, vagy ott az igen tisztelt neje, tessen segítséget kérni, és csinálják ezt is koprodukcióban, hogy ne kelljen annyira rohannia, hogy jobban átrágják a dolgot, és hogy az ilyen telhetetlen fanok, mint én, semmibe ne köthessenek bele 🙂

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d blogger ezt kedveli: