風光る 35

Mangafoxon belinkeltek egy nagyon szuper oldalt, ahova annyira up to date kerülnek ki fejezetek, hogy a legutolsó is fenn van, eszméletlen jó 🙂 Úgyhogy bár a 35. kötet mégse jött ki karácsonyra (majd csak egy hónap múlva jelenik meg), most már mindent kibírok, mert teljesen naprakésznek érzem magam a sztoriból, és ez Szódzsi állapota miatt fontos 🙂

A képekért a Raffmangásoknak jár köszönet (már amennyiben többen vannak, és nem egy db gerillamangás ilyen jó arc, hogy scannelgeti a magazint); a múltkor a saját kötetem nyúztam kicsit, most előre is megkíméltek ettől 🙂

Szóval ott volt vége, hogy kormányzati körökben már beindult a kavarás, még Szaigó Takamori is beszuszakolta magát pár panelre; Szódzsi pedig köhécsel és egyszer azt is eljátssza, hogy ha már nem hagyják melózni, akkor ő kérem szépen meg akar halni, de aztán erről ledumálják, meg rá is jön, hogy hülye.

A toszaiak (Szakamoto & al.) megállapodnak a szacumai fiúkkal a hogyan továbbról; a sógun maradna feudális nagyúr, de átmennének parlamentáris monarchiába. (Nem, ezt nem abból sakkoztam ki, hogy szétcincáltam a kandzsikat, csak látom a résztvevő urakat és ismerem a történelmet 😀 ) Ez marha jó, csak ilyenkor az a bajom, hogy a történelemért lelkesedő agyi részlegem nekiáll civakodni azzal, amelyik csak és kizárólag a Sinszenes fiúkat látná a mangában. Sebaj, közben Itóékat is mutogatják, amiből nem sokat értek, de mivel Itó alapból érthetetlen egy fazon, és csak halottan szeretem látni, így nem is zavar 😛

Hidzsikata péhá kicsit átvedlik Tosivá, mert Gen-szan társaságában hazalátogat, és olyankor nem tud marcona lenni. Csak épp azzal nem számol, hogy Micu, Szódszi tesója felkeresi. De mivel a mangaka szemét, így erről pont ennyi jut a 185. fejezetbe 😀

szodzsiatetonSzódzsi közben elmászkál (szobafogságra és fekvésre van ítélve), de azért jó fej, hagy egy levelet, hogy nyugi, vissza fog jönni, no para. Hát nem tudom, a no para részt ennek ellenére nehéz teljesíteni, főleg hogy mit csinál? Egy háztetőn ácsorog, mezítláb 😀 Nem, most nincs halálvágya, csak úgy látszik, a közös fatető – mert Szei ott is keresi – neki már nem is elég jó. Épp azon mereng, hogy mekkora kitolás ez a manga is, már megint nem csalta el senki a történelmet, és csak beteg lett, és nem védheti meg Kondó-szenszeit; de Szeinek van annyi esze, hogy a sötétebb gondolatoktól eltérítse azzal, hogy felmászik hozzá uzsival. (Ez a két tény – a felmászás meg a kaja – külön-külön is működne Szódzsi felvidításánál, de együtt pláne van hatása, és ismétlődik egy korábbi jelenet, vagyis hogy Szei ugyan otthagyná a csomagolt kajával, de Szódzsi megkéri, hogy társuljon be uzsonnára. Igen, fenn a tetőn. Zseniális ez a páros.)

Josinobu sógun bejelenti, hogy le óhajt mondani, amin mindenki ledöbben. Az egyértelmű, hogy Szakamoto és brancsának javaslata áll a háttérben, nem is csoda, hogy Macudaira Katamori kissé zabos lesz rájuk. A Sinszengumi sem repes, de ez van, mit lehet tenni? (Szei speciel elhordja mindennek a lump sógunt, de olyan vehemenciával, amit a kapitány úr is hall a szobájában, és ott röhög magában, Szei meg amikor bemegy hozzá, azt hiszi, rosszul van; rossz vicc :mrgreen: )

Hinóban Tosi-szan (a démoni péhá, csak otthon akkor is Tosi, na) közli Micuval, hogy Szódzsi beteg. Micu ezt egész jól fogadja, küld vele egy pakkot is öcsikének, ellenben Tosi nővére hőzöng kicsit, hogy tán akkor hazahozhatta volna a fiút.

napitornaMacumoto megvizsgálja Szódzsit, és így négy hónappal az első komolyabb rosszulléte után (1867 végén járunk) teljesen meglepődik, hogy javult az állapota. Meg ugye vért sem köhögött egy ideje, és nagyobb rohama sem volt, mire Szódzsi nagy elánnal felül, hogy hát tényleg, és ó, hát akkor jobbanköhköh. Kedves Vatanabe-szenszei, tessen már eldönteni, kinek az oldalán áll! És milyen dolog azzal gyéríteni a rajongók sorait, hogy folyamatosan azzal kísérletezik, hogy kitépi a szívüket, majd rá is gázol buldózerrel?! Anyway, azért a diagnózis marad, a betegnek még azt is engedélyezik, hogy kicsit mozogjon nap közben, mire mi az első kérdés? “Mehetek kardozni?” NEM.

Egy új fiú is bejön a képbe, muszáj, mert Nakamura óta nincs idegesítő lúzersrác, aki Szeire hajt; no, ez még kicsit drusza is, a “mura” kandzsi marad, Nomura Riszaburó az úriember, külsőre olyan, mintha egy fiatalabb Hidzsikatát kereszteztek volna Josinobuval. Ja, és ő lesz majd az, aki Kondót kísérgeti, amikor letartóztatják. (Hupsz, spoiler. Vagy nem, törikönyvből ez tudható 😛 ) És az első reakció Szei láttán? Csak a szokásos lúzersrácos: orrvérzés, beájulás, “oh, egy égi tünemény hölgy”. És Szei reakciója? Csak a szokásos: némi agresszió, “PASI vagyok!”.

Kicsit cameózik Szaszaki Tadaszaburó is, akinek az emberei Szakamoto után nyomoznak, ő még fontos lesz, ezért jó, hogy Nagakura kiszúrja, amikor az őrjárata közelében korzózik.

nomuraHazaér Hidzsikata péhá, és elsőre idegrohamot kap a sógun lemondásától. De ő annyira nem fontos, meg Itó sem, akinél szintén megy tovább a tervszövögetés, amit nem vagyok hajlandó kiszótárazgatni 😛 Viszont visszatérünk Nomurához, az új fiúhoz, aki Szeit a napi séta közben megpillantva persze lohol, hogy helló, ezer éve (=2 napja) nem láttalak, ó, ki ez a csávó amúgy veled? Na nem, ezt nem ússza meg, zéró tiszteletadás (de hát könyörgöm, újonc, Szódzsi meg ezer éve karanténban van, honnan kéne tudnia, hogy tiszt), Szei ezért rögtön lekardozza, hogy hé, figyeljél, kivel beszélsz! (Tényleg egy mini Hidzsikata-szan.) Aztán felbukkan a péhá is, akit azonban megszólítanak, és Nomurát kiveri a víz, pucoljunk, ez a hírhedt démon 😆 Muszáj még megemlítenem, hogy Szódzsi kis sálat visel, ami nagyon jól áll neki 😀

Aztán jön megint némi tervszövögetés, ha jól veszem ki, Szakamoto a célpont, meg a placc, ahol megszállt, Szódzsi is bepofátlankodik a megbeszélésre, de elég könnyen lebeszélik arról a hülyeségről, hogy részt vegyen a buliban (utána azért bosszantja, köhécsel is megint). Az a sanda gyanúm, hogy a mangaka trükközni fog, a Sinszen is megpróbálja letámadni a fogadót, de vagy le fogják fújni az akciót, vagy beelőzi őket a testvérszervezet, a Mimavarigumi. Így a Sinszen benne is lesz a heccben, meg nem is. Szép húzás. Hidzsikaték meg elég könnyen belebotlanak Szakamotóba az utcán – a szokott dilettáns módján viselkedik, úgyhogy miközben Jamazaki és a péha ott lébecolnak, Jamazaki beazonosítja, hogy a péhá is fel tudja később ismerni. (Az ilyet nem szoktam érteni. Szei ismeri. Nem jelentette le, hogy egy elmebeteg úr, aki szemüvegben és erőltetett szacumai akcentussal rohangál? Ráadásul itt toszai beszédre vált, szóval el se lehet téveszteni…)

Egyelőre itt tartunk, nagyon izgi a sztori, lassan dráma is várható, mert elhalálozik Szakamoto. Tényleg nem tudom, mennyire lesz benne a Sinszen, de nagyon bízom a mangakában. Szódzsit sem tudom, merre viszi, gyanítom, a lassú lejtőt osztja rá, és néha belógat javulásnak tűnő fázisokat, ami kórtörténetileg korrekt, csak nem olvasóbarát… Itóék szerencsére nem sokáig ugrálnak, felhúzzák majd magukat a Szakamoto-balhén, és lesz haddelhadd, szóval lesz akció bőven, csak Szódzsi nem hadonászhat már a karddal…

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d blogger ezt kedveli: