Timey-Wimey Stuff

Most már tényleg összevissza nézem a sorozatot, és ez kicsit olyan fílinget kölcsönöz az egésznek, mintha én is fel-alá ugrálnék az időben a TARDIS-szal 😆

Mondanám, hogy River szavajárásával élve SPOILERS, de ezt a szót már agyonhasználják a filmes-könyves témáknál, szóval ja, fogalmazzunk úgy, hogy erős poénlelövősdi előfordulhat.

Elkezdtem a hatodik évad végével, utána majdnem az elejétől néztem majdnem végig a hatodik évadot (két-három rész kimaradt innen-onnan), aztán a hetedik első felét követtem tévében, közben nekiálltam a letöltött ötös szériának… Jelen pillanatban már úgy fest, rendeződött a helyzet, mert az ötös-hatos-hetes szériát végigvittem, plusz az összes járulékos specialjukat, igen, a legfrissebb karácsonyi, zsebkendőt ugyan nem igénylő, de azért elég alávaló húzást is.

Szóval köszönöm a készítőknek River Songot, mert miatta teljesen tök mindegy, hol kapcsolódtam volna be a negyedik-hetedik széria vonalán, amúgy se érteném, de így meg aztán külön vicces, ahogy először találkozik Amyvel, és én már tudom, mi lesz ennek a vége 😆
De River nagyon jó, hiába mászik rá a Dokira eddig majd’ az összes nőnemű szereplő, azért Rivernek egy se jelent konkurenciát, mert annyira menő 😀 (Indiana Jones gender-bender megoldása, timey-wimey skillekkel, aki kompenzálja a Doki tökkelütött “oké, le akarjátok igázni a világot, de nem öllek meg, inkább beszéljünk róla!” stratégiáját; kell-e több?)

Amy és Rory párosa is klassz, bár egy idő után abszolút zavarossá vált számomra a sok csavar és kontracsavar, hogy akkor most ki halt meg, ki nem, ki mire emlékszik, és Rory most akkor egy ólomkatona-e vagy sem, és egyáltalán, hogy lehetett őket egy huszárvágással kiírni a sztoriból? 😀 (És miért kell Rory-nak mindig mindent megnéznie, mint egy agyalágyult diktátornak üzemlátogatáskor?) Egyáltalán, mindkettejük idővonala legalább olyan kusza lett a végére, mint a Dokié, szóval ez egy erős érv amellett, miért ne menjen be az ember soha kék rendőrségi telefonfülkékbe.

Clara azért jól jött Amyék után, egész jól indult, azt leszámítva, hogy a darkos hátteret itt sem lehetett persze hanyagolni, és gyanítom, őt akkor fogom igazán értékelni, ha kicsit visszafelé haladok a sorozattal. Ha tényleg annyiszor kinyírták, ahányszor, akkor bizony versenyt rendezhet a Dragon Ball Krillinjével…

Az apró megjegyzésekként elpotyogtatott, bizonyos zavaros eseményekre magyarázatot adó infókat imádom! Volt: Holdra szállás (eszelős jó! simán magyarázza, miért nem jár manapság senki arra! 😀 ), Nofertiti (egyszerű, de nagyszerű), londoni zavargások, és azt hiszem, egyelőre ennyi. De ez mind zseniális jó. Van Goghért pedig szerintem kijárna valami díj. Nyilván nem lett volna szabad elcipelni a múzeumba, de annyira erős volt az a jelenet, hogy anélkül nem lett volna az igazi a kiruccanás. A későbbi szerepeltetése is ütős. Szekrénybe zárjuk Hitlert, mint egy rossz kisfiút? Yes, please! 😀 Churchill szintén telitalálat, főleg ahogy lenyúlja a slusszkulcsot a Dokitól :mrgreen:

Azt meg már írtam volt, hogy a monszták brrrr nagyon jók, hát, egyre jobbak, a dalekokon csak röhögni tudok (pedig nem kéne… mer’ aztán leEXTERMINATE-ezik nekem a fejem), de a kicsi kockák lassú inváziója, hát…. Oké, utána jöttek a síró angyalok, de azok legalább úgy frászosak, hogy alapból van bennük némi brr-faktor, de egy ötször öt centis kockában? Egy ötször öt centis kockában? És erre beépített Death Note-funkciója van mindnek. (Túl az őrjítő funkción, amiből a legdurvább tényleg a zenedoboz verzió.) Utána jött a fura karakteres wifi, aminél gonoszabbat jelen világban el nem képzelhet az ember, bár a kakukkfiókás-szörnyszekrényes gyerek se volt semmi, pedig abban semmi modern nem volt. Bár ha ezeket végignézem, azt hiszem, leginkább az angyalos szobrokat és a fura nevű wifiket fogom messziről kerülni… (Ezeket még az élő hó sem übereli. Félkarú rabló dalekok, meg bádogember cybermen-társulat, ugyan már… Bár a bádogemberek a végén végre sikeresen odáig upgrade-elték magukat (hány száz év után?), hogy rájöttek, mit kell tenni a bűvös csavarhúzó ellen, de azért a wifit így is veszélyesebbnek érzem náluk.)

Specialoknál a Narniásért ezer köszi, irtó sokat röhögtem rajta, főképp a “mit tanítanak manapság az iskolában?” epés megjegyzésen. Egyébként ekkor ötlött fel bennem, hogy ideje lenne sürgősen megnéznem a Narnia BBC-verzióját…
Viktoriánus Londont pedig még-még-még! 🙂

A per pillanat legutolsó részhez fűznék annyit hozzá, hogy a mostani csekély sorozatismereteim és sejtéseim alapján pacsit (vagy golyót?) küldenék Steven Moffatnak, amiért az eddigi ilyen-olyan csavarok és szemétségek, oda-vissza átírások és paradoxonok és paradoxonfeloldások után még képes volt azt is bevállalni, hogy Nagy Sándor eleganciájához hasonlóan ő is karddal csapjon szét csomókat. Gallifrey-t úgy átírta, hogy még, és lazán lesöpörte azt a témát is az asztalról, hogy úristen, a Doki lassan kifogy a regenerálódási lehetőségekből. (Bár én el bírtam volna nézni Matt képét több tíz évig is, de ahogy olvastam, sok régi motoros rajongónak meg pont ő nem jött be. Érdekes. De mindegy is, jön Capaldi, és gondolom, a fele mókának vége, ha követi is a Twitteren a világ folyását, nem fog röhejes nyakkendőt hordani, vagy felcsapni bármi random fezt, ami az útjába kerül, és nem fog ugrándozni, mint egy eszelős. Új test, új fajta mad man. Mondjuk az az idézet is árulkodó, amit olvastam, eszerint a Kilences egy tigris volt, a Tízes Tigris a’la Micimackó, Tizenegyes meg  egy négyballábas házicica, ami úgy tesz, mintha tervbe lett volna véve, hogy lepotyog a fotelről 😆 Szóval Matt Smith-kaliberű Dokira nem nagyon számíthatok már.)

Hogy a szinkronról is regéljek kicsit. Mivel angolul vágtam bele, így alapjáraton berzenkedtem a magyar változattól, mert ezt ugye, nem lehet áthozni. Ez ilyen átlag fanduma. Animéknél falra mászom tőle. Hogy nem kell szinkron nemnemnem, nem olyan. Persze, hogy nem, mert a szinkron az magyar viszonyokra van optimalizálva, evvan. Miután rájöttem, hogy pontosan úgy gondolkodom, amit másnál utálok, adtam egy esélyt a szinkronnak, és igazából nem bántam meg. Kicsit fura volt megszokni, egész más minden, de azért szerethető.

A 11. Dokival kezdtem, így róla tudok nyilatkozni. Nos, Szabó Máté nem Matt Smith. (Hú, de meglepő megállapítás. Bár druszák 😀 ) Viszont Szabó Máté egy borzasztóan tehetséges és lelkes srác, néha kicsit ugyan túljátssza a szerepeit, de a 11. Doki csapongásaihoz ez nagyon passzol. Az elején kicsit morgolódtam ugyan, hogy ne már, esélyt se hagy a többieknek érvényesülni, de menet közben leesett, hogy basszus, hát 11 mit csinál? Dettó ezt 😀 Szóval ha nem is hasonlít a hangja Matt Smithére, azért pazar, amit produkál, és két rész után annyira megkedveltem a magyar verziót, hogy inkább azt vadásztam le az angol helyett.
Nemes Takách Kata ezer éve nagy kedvencem, úgy kb. a Clarissa óta, és az a klassz, hogy Amy-nek pont őt tudtam volna elképzelni. (Vicces, de a 10. Dokival is így jártam, ránéztem a fejére: Rajkai Zoltán, és mit látok a magyar stáblistán? Rajkai Zoltánt 😀 Az ő évadait még nem kezdtem el, ennyire azért nem haladok.) Szóval vele sem volt gondom 🙂
Józan Lászlóval kicsit barátkoznom kellett, de mint a Dokinál, úgy nála is belépett az elfilózás tényező a képbe, vagyis: milyen is Rory? Á, igen, a szomszéd srác, akit a csaja rángat bele ebbe az őrült utazósdiba. Némá, ehhez egész passzol Józan László hangja, még ha már is, mint Arthur Darvillé 😛
Rivernél reklamálnék csak, egy picit lehetett volna tökösebb 🙂

Mivel azért a széria javát így is felirattal néztem, erről is muszáj említést tennem. Az animés-mangás téren mozogva megszoktam, hogy a max, amit várhatok, az többnyire egy közepes minőségű, elfogadható, értelmes, de azért nem túl zseniális felirat. Nos, itt kellemes meglepetésben volt részem. Minden, ismétlem, minden epizódban volt legalább egy, de általában több olyan kiszólás (főleg a Doki részéről), aminél megemeltem gondolatban a kalapom, mert annyira találó volt a magyar szöveg hozzá! Nem kellett visszafejtenem, nem kellett bosszankodnom tükörfordítás vagy pongyolaság miatt, tényleg dicséretes volt a full alkotás. Nem fogok mindent kiemelni, de egy zseniális példa, amin egyszerűen sírva röhögtem: and Bob’s your uncle – ennyi meg egy bambi. :mrgreen: Nagyon stílusos volt az egész, tényleg nagyon-nagyon elegáns, és a Doki összes hasonló kiszólását ilyen pazarul hegesztették át magyarra, élvezet volt így nézni a sorozatot, szóval ezért köszönet jár a doctorwhohungary-s elkövetőknek! 🙂 Szerintem elég sok momentum fele olyan vicces se lett volna szimplán angolul nézve, vagy angol felirattal 🙂

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d blogger ezt kedveli: