NaNoWriMo az oldalvonalról

Túléltem!
Mondhatják azok, akik teljesítették a NaNoWriMót, vagyis a Nagy Novemberi Szocia Wridám Mókát. Ez az egész hecc az én olvasatomban arról szólt, hogy egy csomó teljesen őrült, írói vénával megáldott egyén a világ minden tájáról egy még náluk is kattantabb netrendezvény keretein belül megpróbál összedobni egy full könyvet (per Kopf) egyetlen hónap leforgása alatt, adott napi szószám mellett.

Túléltem!
Mondhatom én, mint az oldalvonalon ácsorgó, pechére első olvasónak kijelölt illetékes. Az egész még öööö…. a jó isten tudja, mikor kezdődött, a Thrillion Kincseivel, ahol is volt egy db kevéssé használt karakterem, de nem ő lesz a lényeg, hanem öcsikéje (nem nevesítem, mert ez rém jó elem a sztoriban 😀 ). Öcsike szerintem az egyik legjobb dolog, ami a TK-n történhetett, akkor is, ha júzer és NaNoWriMo-harcos, Via leginkább azon kívül használta-használja 😛 Öcsike az egész NaNoWriMós játéknak háborúnak egy nagyon badass alakja lett, mint az egyik születendő regény főhőse.

És hogy akkor én hogy is láttam egy regény – illetve regényalap – alakulását…

A legfőbb megállapítás, amit tehetek, hogy ilyen szörnyen rossz időzítésű olvasósdit el nem tudok képzelni :mrgreen: Bár általánosságban is úgy szokott lenni, hogy esti / éjjeli / hajnali irományt (mert egy rendes író napközben ugye nem ír) reggel kapok meg (éljen a net!), és ez most sem változott, ez a jelen körülményeim között egy idő után istenesen bosszantott. De csak azért, mert Öcsikét imádom, és a sztoriját is, és legszívesebben minden reggel azonnali hatállyal rávetettem volna magam, de ez nem így működik, mert 1. rendes első olvasó módjára egyben illik az aktuális részt elolvasni, hogy lássak dolgokat, 2. viszont egyben képtelenség volt a kellő időt előteremtenem a meló mellett, ami papíron ugyan 8-12 között áll fenn, de a valóságban nálam 7-11 a tényleges aktivitás. Szóval állandóan ott volt a kísértés, hogy rádiózgatás közben “véletlen” megnyissak word dokumentumokat, de nem lett volna sajnos visszaút, és vagy rádiózom, és kibírom 11-ig, vagy olvasok, de akkor elvesztem a melónál a fonalat 😦 (És amúgy sem etikus munka közben mással foglalkozni. Bár vannak holtidők, amikor muszáj, mert nincs ostobább annál, mint amikor az ember munkára várva malmozik a gép előtt, de ahhoz viszont nincs elég holtidő, hogy egy komplett fejezetet átolvashassak. Tessék, érv a munka közbeni Facebookozás mellett: arra van idő. Másra nincs 😛 )

Mindez azt vonta magával, hogy úgy 11-12 fele jutottam el a Word megnyitásáig, és aztán újabb problémával szembesültem. Hogy a jó francba tudja függetleníteni magát bárminemű szerkesztő a sztoritól? 😀 Még ha lapos, akkor rendben, lehet úgy olvasni, hogy csak szerkesztőként nézi. Ha csapnivaló, tépi kicsit a tapétát, vagy a haját, miből áll több rendelkezésre, és úgy is lehet dolgozni vele. De amikor jó a sztori, olyankor nehéz arra is figyelni, hogy konstruktív széljegyzeteket gyártson az ember. Nagyon erősen próbálkoztam, de így se nagyon ment, mert folyamatosan elvonta a figyelmem Öcsike. A valóságban két perc után inzultálni próbálnám bármilyen, komolyabb sérülés előidézésére alkalmas tárggyal, de amíg nem nekem kell elviselnem, borzasztóan imádom. (In game meg remek szórakozási lehetőség pl. az akasztása, illetve a kiszabadítására irányuló őrült kísérletek feletti kárörvendő vigyorgás 😀 ) Valahogy sikerült úgy összerakódnia, hogy remek főszereplő-alapanyag, és amikor nagyon szemét, még azt is elnézi neki az ember. Rajta kívül az se nagyon segített, hogy a mellékesebb szerepekben is remeklések zajlottak, meg az se, hogy egy-egy megjegyzés-hasonlat letérített a félszerkesztős olvasási módról a zéró agyi szint irányba, annyit röhögtem rajtuk 😀 Az se támogatta az agyműködésem, hogy előtte négy óra melót nyomtam le gazdasági rizsákkal körülvéve, és miután sikeresen értelmeztem a defláció, valamint a Q3-program mibenlétét (a negatív EKB-kamatról nem is beszélve…), néha nehezen sikerült visszatapogatóznom a fantasy környezetbe.

Azért igyekeztem helytállni, bár már most tudom, hogy a karácsonyi szünetben az lesz a program, hogy rápakolom a full művet az e-olvasómra, és szépen végigveszem teljesen egyben, széljegyzetezve az egészet, olyan szigorúan, amennyire csak lehet. Menet közben ugyanis valahogy sikerült elveszítenem a kezdeti minimális konstruktivitást is, pedig egy írónak azt mondani, hogy “passz”, nem a legszerencsésebb 😀

Azért a NaNoWriMo nem semmi. A végére már határozottan azon filozofáltam, hogy az írók vajh’ számokkal vagy szavakkal álmodnak-e 😀 Állandó gyorsjelentéseket kaptam ugyanis Skype-on, hogy aktuálisan mennyi az annyi – ez minden esetben egy szám volt, ami egyenlő lehet a napi szószámmal, az előző napival, az aktuális elmaradással, az összesített elmaradással, az aktuális oldalszámmal, a hátralévő szószámmal, és egyáltalán bármivel, beleértve a főhős mesterének csizmájában található tőrök számát (ja, nem, az nem gyorsjelentés volt, azzal én kekeckedtem, mint a dugifegyverek nagy ellenzője). És az az érdekes, hogy ez működött, mert elképesztő motiváló erővel bírt. 103 oldallal, közel 53 ezer szóval, és nagyjából harminc “legalább is”-sal (és ugyanennyi facepalmmal egybekötött azonnali megrovással) később azt biztosan látom, hogy egy regény alapját sikerült lefektetni – és hogy ebből sanszosan kész regény is lesz, amihez aztán egyszer majd borzasztóan galád és kívülállók számára érthetetlen értékelést fogok írni Molyon :mrgreen:

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d blogger ezt kedveli: