風光る34

Egy darabig azt hittem, ezt is ezer évig tart berendelnem, de egyrészt nem költöttem mostanság; másrészt meg kiderült, hogy CD Japanon van 600 jen kedvezményem, és az egész jó. Ja, és megláttam, hogy a Flowers magazin aktuális száma Kaze hikaru borítós, és állítólag Sinszenes cikk is van benne a 150. évforduló alkalmából. Szóval berendeltem a kettőt együtt.

Amilyen mázlim van, a magazinhoz járó mütyür kivételesen a címlaptémához passzolt, és igen, van egy Kaze hikarus jegyzettömböm, amit sose fogok használni 😀 (Hidzsikata meg Itó van benne, irtó jó. És Hidzsikata haikui díszelegnek a lapokon.)

A magazint kevéssé tudom értelmezni; Hidzsikata hazalátogat Gen-szannal; Szódzsi meg egy tetőn ácsorog szomorúan, és felháborítóan kevés panelen szerepel. (Igaz, azokon végtelenül imádós.) Igazából nem történik túl sok minden, amolyan átkötő fejezet lehet, és a Sinszenes extra miatt az oldalszáma is alacsonyabb.

De a 34. kötet! Na, az igen!

Tyű! Nem is tudom, mikor láttam utoljára egy kötetben ennyi erős panelt. Talán a Kenshin 24. kötetét tudom még idesorolni.

Az előzmény ugye az, hogy Szódzsi elment Kohanázni, aki a karjai közt elhalálozott (ezen nem tudom túltenni magam), és búcsúajándékként Szódzsira testált 3 millió / köbcenti bacilust. Szódzsi szervezete ezt természetesen rossz néven vette, és naná, hogy ilyen ipari mennyiségű bacival szemben ő köszönte szépen, és kitette a “műszaki meghibásodás” táblát. Úgyhogy legkedvencebb kapitányom nekiállt előbb diszkréten, majd egyre csúnyábban köhincsélni, és egy éjszakai rohamnál Szei rárontott, hogy oké, akkor ez most így mi akar lenni?

IMG

Ez a kötet pontosan itt folytatja a kérdést, szerencsére nincs snitt, reggel, hanem megy szépen tovább az éjszakai jelenet, amiért elmondhatatlanul hálás vagyok, mert utálom a félbeszakadó nagyjeleneteket a snittekkel. Szódzsi gyakorlatilag kimondja Szei előző kötetének gondolatát – mi lenne, valószínűleg tüdőbaj. De mástól hallani a diagnózist, amire gyanakodtunk, mégse a legjobb dolog a világon, úgyhogy Szei átmegy tagadó üzemmódba, ez csak egy csúnyább nátha. Szódzsi erre kipaterolná a szobából, tök mindegy, csak hagyja aludni, de itt már Szei köti az ebet a karóhoz, hogy ha valaki rosszul van, akkor neki kötelessége szólni Hidzsikatának. De valaki ezt nagyon nem akarja… Szódzsi ultimátuma a következő: ha Szei beárulja Hidzsikatánál, akkor ő is beárulja, hogy lány. Elég egyszerű az oka erre: nem akarja, hogy a betegség miatt kipakolják az osztagból, mert akkor nem tudna többet vigyázni Hidzsikatára és Kondóra. Szeit ellenben ez sem érdekli, neki Szódzsi az első. El is trappol, csakhogy menet közben mégis átértékeli a kérdést, és végül mégse szól senkinek. Ez egy plusz jó pontot ér Szódzsinál, aki betegen is tud cuki lenni 🙂

IMG_0001Hidzsikata másnap nagy gyanakodva megkérdi, hogy mégis ki köhögött, de Szei megpróbálja lerázni azzal, hogy csak ő volt, néha szokott. A péhá viszont totál paranoiás – a múltja ismeretében meg tudom érteni -, és elküldi Macumoto doki segédjéhez, Nanbuhoz, hogy tüdőbajosan vagy csak náthásan rontja-e a levegőt. Kiderül, hogy egyelőre semmi baja (imádom, hogy már ekkor próbál minden hülyeséget megjegyezni az orvosi vizsgálatokról), viszont nekilát szervezkedni. Sikerül elintézni Akeszato segítségével, hogy Macumoto kivizsgálja Szódzsit, de senki ne szerezzen tudomást erről (a kapitány úr is csak a végén jön rá, hogy mire cibálták el). Mivel ez egy történelmileg elég korrekt sztori, így persze Szódzsi nem a torkát kaparó porcicák miatt krákogott idáig, hanem tényleg tüdőbaja van, köszönjük a megerősítést a kor legjobb japán orvosának. Bár le akarja beszélni Szódzsit a további szolgálatról, ez nem így működik, úgyhogy csak gyógyszerrel látja el. Szei külön kakaót is ad a feels train irányítópultján, és kijelenti, hogy az ő felelőssége Szódzsi állapota, szóval ha meghal, emiatt, plusz azért is szeppukuzni fog, mert úgyse lenne értelme tovább élnie. (Konklúzió: vagy az egész történelmet átírja a mangaka és hepiendet kapunk majd, vagy ez lesz minden idők legdepresszívebb sódzso mangája, és sanszosan az első olyan, ahol csak a mellék-mellékszereplők maradnak életben.) Macumoto még egy remek ötletet bedob – eredetileg ugyan másféle italozás volt az ürügye a vizsgálatnak, de ha már így alakult, ennyi erővel lehetne házasságos szakézást rendezni 😆 Nem ő az első, aki ezt felveti (Jamanami is említette már, bár csak elméleti szinten, meg igazából a doki ahányszor felbukkan a sztoriban, annyiszor próbálja ezt kivitelezni), és remélhetőleg nem is az utolsó, de itt és most annyival zárul le, hogy Szódzsi a röhögéstől köhögni kezd, és ez már vérrel is jár. (Visszaköszön az ikeda-jás kötet végének képe, amikor a mangaka a reklamálóknak az extra oldalakba bepakolta, hogy aki ikeda-jás vérköhögős Szódzsit akar, azoknak tessék, itt van.)
A sötét előjelek ellenére azért Macumoto is elég bizakodó, mert vannak azért pozitív kicsengésű esetek, rögtön Hidzsikatával kezdve, aki szerint ő azért gyógyult meg anno, mert Kondó ott volt mellette.

IMG_0003Másnap Szódzsi elég jól ébred az állomáshelyen, és jönnek az első osztagos fiúk, akiknek egyből feltűnik, hogy valami megváltozott tűzön-vízen át követett OTP-jüknél (ez itt most nem a bank, csak a one true pairing csúf rövidítése olyan frappáns…). Szódzsi meg kéri, hogy ne árulják be őket a péhánál, ami újabb táptalaj a kombinálásoknak 😆 Azért folytatja a munkát is, mintha mi se történt volna, és igyekszik limitálni a köhögéseit. Csakhogy este ez nem jön be, a péhá megkeresi az Itós problémáival, és a kapitány úrnak a közepén köhögésrohama lesz. Szei beront, mire Hidzsikata idegrohamot kap, mert mindent eltitkoltak előle. A hangzavarra megjelenik Sinpacsi és Gen-szan is, és végül Kondó is befut, bár Szódzsi direkt könyörög, hogy neki ne szóljanak. Hidzsikata tovább pattog, és kis híján ölre megy az őt bepalizó Szeijel, még jó, hogy megérkezik Macumoto doki is, aki mindenkinek leüvölti a haját (ha neki nincs, másnak se legyen 😛 ), és az egész bagázst kisöpri a szobából. Az esti mókának az a vége, hogy a tisztikar tudomást szerez Szódzsi betegségéről, az viszont kisírja, hogy Szeinek, mint az eü felelősnek, ne kelljen szeppukuznia (mert nem jelentette le az állapotát), illetve helyezzék át Szeit Macumoto mellé, hogy tanulhasson. (Te jó ég, a betegségtől megjött az esze.) Kondóék bele is egyeznek, ahogy Szei is, aki kijelenti nagy magabiztosan, hogy meg fogja gyógyítani Szódzsit. Itt a mangakának az az ötlete ütős még, hogy mivel az apja rendelőjében lábatlankodott non-stop gyerekkorában, ezért esély van rá, hogy esetleg immúnis erre-arra (ez szerintem a tbc-nél ugyan kevéssé játszik, de nem vagyok orvos).

A háttérben Itó szervezkedik a toszaiakkal, Szakamoto prezentálja a reformtervezetét Szaigó Takamorinak, illetve megölik a sógun jobbkezét, Hara Icsinosint, de 34 kötet óta először magasról teszek a nagypolitikára, és nem lehetne csak Szódzsira fókuszálni? (Szaigó úgyis csúnya, Hara-szanból meg egy véres leplet látni.)

IMG_0004A mangaka hallgat rám, vissza is ugrunk az állomáshelyre, ahol Szei nagyban másol valamit (talán orvosi könyvet), és Szódzsi köhécsel kettőt, így a doki néni le is támadja, és nem ám kézzel csekkolja a homlokán lázát, mert az túl átlagos, hanem homlokkal 😆 Az arra tévedő Hidzsikata is besokall, bár már nem először fordul meg a fejében, hogy Szei néha túlzottan nőies :mrgreen: Jó lenne, ha Hidzsikata szereplése ennyiben kimerülne, de Jamazakira sóz pár fontos ügyet, és Szódzsi teljesen hasznavehetetlennek érzi magát. Úgy nagyjából annyira, hogy a végső lépésre szánja el magát, és a tőréért nyúl, sőt, nem csak nyúl érte, de a nyakához is teszi, persze kivonva, nem ám tokkal-vonóval. Érdekes lenne a manga további alakulása, ha Szei nem rontana be, hogy mit képzel, mit művel. Szódzsi hebeg-habog, majd észhez tér, hogy tényleg, mit is művel; mint kiderül, fel se fogta igazából, mit csinál. Szóval minden jó, ha vége jó. (És a végére még Szaitó is értesül Heiszukén keresztül Szódzsi bajáról.)

De nem lehet kibírni, ez a feszültség szörnyű! És akkor ráadásul Szei kezeli Szódzsit, amiből adódóan állandósulnak a cuki, meg nem olyan cuki, inkább szívszorító jelenetek. Macumoto jó kis lazítást jelent, meg többnyire Hidzsikata is (félelmetes, ahogy állandóan női ruhában látja Szeit 😆 ), de tényleg radikálisan lecsökkent a lájtosabb jelenetek száma. Az érdekes, hogy Jamazaki helyett Szei tanul Macumotónál, de nagyon szépen belefér a történelembe, és tökéletesen passzol a sztoriba, de annyira, hogy szerintem az elejétől fogva így tervezte a mangaka.

IMG_0002Aztán hogy merre tovább? Az látszik, hogy Szódzsi hiába boldogul úgy-ahogy, nem fogják hagyni, hogy ugráljon. Valószínűleg ezért maradni fog mostantól az egy-egy jelenet erejéig beszúrt “mi történik ezalatt a nagyvilágban” összeállítás. (Most voltak Szakamotóék, kicsit Itóék, meg Kondó látogatása a sógunátus egy nagykutyájánál, akinek nem tudom a nevét, de aki megjegyezte, hogy ó, nagyon örvendek, de tegye már le a kardokat, lécci…) Emellett Hidzsikata nagyon gyanakszik már Szeire, nem olyan ostoba, hiába hiszi el Macumoto minden szavát az elnőiesedésről ( 😀 ), meglehet, hogy elég egy ballépés, és minden kitudódik. (Bár eltelt majdnem öt év a sztoriban; szemét lenne a történelmileg hátralévő másfelet úgy tölteni, hogy Szeit kipenderítik a csapatból.)

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d blogger ezt kedveli: