Kaze Hikaru #22

De jó lenne, ha arról számolhatnék be, hogy a VIZ felpörgette a kiadást! 😆 Nem, sajnos, egyelőre a jövő augusztusi megjelenés a valószínű, viszont mint rájöttem, a 22. kötetet döbbenetes módon 95%-ban lefordították a lelkes rajongók. Valahol nem is olyan nagy csoda, ez egy maximális fordulatszámmal robogó kötet, ami eléggé kilóg az eddigi sorból, mert idáig szép lassan csordogált a sztori, most viszont dupla tetőpontot is kapunk, meg minden. Juhé! (Egy mellékmondat a kiadásról: a VIZ időközben nekiállt digitálisan is hozni a mangát, tehát van rá egy icipici esély, hogy talán leállítják a hagyományos kiadást, és helyette gyorsítják a digitálist. Kicsit fájna a szívem ezért, mert egy manga, amit igazán szeretünk, csak és kizárólag a polcon mutat jól, e-könyvként nem, de inkább legyen gyors és digitális a kiadás, mint hagyományos és csigalassú. Ha ez bekövetkezne, akkor viszont japánul mindenképp megvenném az összes kötetet a 26.-ig, mert 27-től már megvannak.)22_01

Szóval, lássuk a medvét! A 21. kötetben a kapitány úr rájött, hogy Kamija nélkül minden uncsi és még bonyolult is, míg fordítva megtudhattuk, hogy a kapitány úr nélkül meg nem lehet élni. Nagy egymásra találás? Az túl egyszerű lenne, és hogy igazán szép legyen minden, bekavar Szaitó is, aki ebben a kötetben különösen az agyára mehet a Szódzsi/Kamija páros rajongóinak, mert folyamatosan a legrosszabbkor bír felbukkanni. És ha csak felbukkanna! Nem, hozzá lett áthelyezve még az előző kötetben Kamija, illetve az úriember előállt a farbával, és legalábbis Szódzsival közölte, hogy helló, én most akkor rá fogok mozdulni Kamijára, mert szeretem, és jól átkerült hozzám, szívás, pajti, nincs harag azért, ugye? Közben állandóan visszaemlékezősdit rendez álmok és beszélgetések keretein belül Kamija bátyójával, amiben holmi cseresznyefa és mindenféle szimbolika kerül előtérbe – ami később elég fontos lesz, de az elején csak annyit látni ebből, hogy a bátyó és Kamija is állandóan egy ultraspéci cseresznyefán lógtak.

Ezalatt gyakorlatilag az osztag összes tagja szóvá teszi, hogy Kamija és Szódzsi gyanúsan viselkednek, amiből mindenki levonja a maga kis következtetését. (Vagyis hogy más is történt az előző kötetben a dódzsóban, amikor Kamija visszajött és bealudt. Szaitó verziója külön édes, fanservice a rajongóknak, akik fix, hogy ilyet sose fognak látni. Azért köszönjük a rajzolónak, én értékelem, hogy egyáltalán hivatalos szinten kaptunk egy ilyet, nem csak fanartokon :lol:) Szegény Hidzsikatát is kitöri a frász, mert enyhén szólva falra mászik a másságtól, és rásózza Szaitóra a hálátlan feladatot, hogy fű alatt legyen már oly’ jó, és derítse ki, tényleg van-e “összemelegedés” Szódzsi és Kamija esetében.

Kamija bemutatkozik a harmadik osztagnál, kezdésképp mindenkit magába bolondít, ja, és nem mellesleg lezúz edzésen, ez van, Szódzsi után minden más pasi halál béna a kardforgatásban. Az fel se tűnik neki, hogy Szaitó minden lehetőséget megragad, hogy tényleg bepróbá22_02lkozzon nála… Szaitó emellett Szódzsit se hagyja békén, akit szembesít azzal, hogy ember, ismerd már el, hogy bele vagy esve Kamijába, és hogy riválisok vagyunk. Szódzsi azzal üti el a dolgot, hogy annyira azért nem riválisok, Szaitó-szan viheti Kamiját, ha annyira akarja. (Úgyse fog menni :lol:) Szaitó el is vonul Kamijázni, de ez nem az ő napja előbb Szódzsi lejt arra „tök véletlenül” és hátráltatja több kötetre a rózsaszín felhőket, majd mit tesz isten, a komplett első osztagra jön rá az éjjeli pisilhetnék és ront ki egy emberként az éjszakába, tönkretéve bármilyen romantikus hangulatot. (Imádom ezeket a fiúkat, bálványozzák a kapitányukat, rajonganak Kamijáért, és ha valami kettejük közé áll, azzal szemben testületileg lépnek fel, és mint itt is látszik, akár rohamot is indítanak. Hihetetlen figurák.)

22_03Szaitó jobbra-balra szenved, és folyamatos orrvérzést kap Kamijától. (Komolyan.) Egy őrjárat során ugyanez a probléma jelentkezik, és Akeszato ebben a teljesen alkalmatlan pillanatban süvölti tele Kiotó utcáját, hogy „O-Szei-csaaaaaan!!”. Nem feltűnő, á. Szaitó is csak azért nem kapcsol, mert lefoglalja a vérvesztesége. Azért legalább az beugrik neki, hogy hopp, várjunk, volt itt valami mese egy hugicáról, akit Szeinek hívtak, és elvileg Kamija ikertesója. Furcsa mód – de egyben szerencsére – Szaitó még mindig nem kapcsol, holott ő a Sinszen főfőfő téglája minden kényes ügyben, szóval van esze. (Szegény Szaitó ennyire nem gyengeelméjű, persze, ráfogható, hogy nem lát a rózsaszín napszemüvegétől.) Akeszato közben teljesen kiakad azon, hogy Kamija miért jött vissza, és hogy Szódzsiért nem érdemes ennyit teperni, mert annyira se volt képes, hogy elmásszon egy alig pár kilométerre lévő zárdába, hogy összeszedje. De hiába a tiráda, Kamija közli, hogy bocsi, más a nézőpontunk, nekem pont így jó az én ütődött kapitányom, és bőven elég, ha mellette lehetek. (Mondjuk Akeszatót is megértem, kicsit sok lehet, ha két férfi is kis híján elveszi, majd mindkettő meghal a nagy szamuráj virtuskodásban…) Itt voltam egyébként úgy, hogy na, Szódzsi, becsüld meg ezt a lányt, mert nemhogy elvisel, de ilyen elképesztően is gondolkodik, tökéletesen összeilletek.

Kamija utána Macumoto dokihoz cipeli Szaitót, mert ő már rég szerepelt, és mert ő is egy plusz nyom lesz később. A doki közli, hogy Szaitónak kutyabaja, csak a hormonjai tombolnak, szóval felír neki egy teaházi görbe estét receptre. (Komolyan mondom, ebben a mangában a mellékszereplőket lehetetlen elfelejteni, olyan megmozdulásaik vannak.) Szaitó a görbe este helyett inkább kitalálja, hogy nézzenek már el ahhoz a cseresznyefához, amit eddig non-stop felidéztek, csak úgy. Rossz ötlet. Kamija hasraesik egy gyökérben, közli, hogy basszus, ebben állandóan elesik, és Szaitó agya végre működésbe lendül. Mint Kamijától megtudja, a fáról csak ő meg a bátyó tudtak. Ez egy. Állandó hasraesés, amit a bátyó a hugicával kapcsolatban említett. Kettő. Kamija tökre lánynak néz ki. Három. Ezekhez hozzájönnek az olyan apróságok, hogy Kamija túl jóban van Macumoto dokival, Akeszato Szei-csannak szólította, és hasonlók. Bumm, megvilágosodás!

22_04Igen, Szaitó 22 kötet után sikeresen kisakkozza, hogy Kamija lány. Igaz, ehhez azért jó sok véletlen egybeesés kell, mert Macumoto szavában tökéletesen megbíznak, és senki fejében meg nem fordul, hogy Kamijával közösen megvezetnek mindenkit. Szaitó elrobog és bepancsol Szódzsinak. (Újabb első osztagos rajongói öröm: a fiúk kapásból kapitányuk védelmére sietnek, és Szaitóra a frászt hozzák. Eszméletlen jó.) Míg Szaitót szétveti az ideg, Szódzsi csak hebeg-habog, hogy hát ő mindent megtett, de ez a Kamija olyan makacs, meg hát megállta eddig a helyét. Szaitó nem enged a negyvennyolcból, és benyújtja az ultimátumot: megy, leleplezi Kamiját a parancsnokhelyettesnél, és utána feleségül veszi. (Ez aranyos. Hozzá kellett volna tenni: ha ezután Hidzsikata még életben hagyja Kamiját, és nem tekeri ki a nyakát saját kezűleg, amiért komplett hülyét csinált kétszáz férfiból, belőle is.) Szódzsi ezt is ellazázza a maga módján: tessék, hajrá. Kamijával szemben úgy  tesznek, mintha mi se történt volna,22_05 holott neki nem kis fejfájást okoz, hogy mi van, ha sikerült lelepleznie magát. Szaitónak peche van, Hidzsikata elment megbeszélésre, és sehogy se akar hazakeveredni, márpedig csak vele lehetne elintézni az ügyet. Szódzsit azért kicsit csak zavarja a dolgok állása, és puszta tématerelés gyanánt elkap egy csósúi fickót az állomáshelyen 😆 Éjszakánként meg ellóg gyakorolni, de peche van, mert Kamija megtalálja, meg Szaitó is, aminek az a vége, hogy felhúzza magát, és rásózza Szaitóra Kamiját, őt meg hagyják végre békén. (Háhá, nehéz dolog a szerelem, mi, kapitány úr? 😀 Amúgy itt merült fel bennem, hogy Hillsborough szerint a Sinszen imádott éjszakai, véres gyakorlatokat rendezni. Hát, az itteni éjszakai jeleneteket jobb szeretem: vér ugyan ritkán van bennük, de szegény Szódzsinak folyton meg kell dolgoztatnia az agyát. :mrgreen:)

Kamija másnap elvonszolja Szaitót nőzni, mert ugye ezt írta fel a doki, de Szaitó menet közben elzavarja, mert nőzni csak egyedül lehet, ugyebár. (Nem Haradáról beszélünk.) Valójában inkább a városban csatangol, ahol belefut Szódzsiba, aki épp az előző napi csósúit próbálja újra befogni, lehetőleg a haverjaival. (Hagyták meglógni, hogy nyomra vezesse őket.) A csósúiak fel is bukkannak, és a két kapitány menőzik is, csak egy a gond, hogy az egyik csósúi túl kitartóan szeretné felszeletelni Szódzsit… Annyira kitartóan, hogy hátulról rátámad, de Kamija hős felmentőseregként közbeveti magát. A probléma? A hátával… (Ebből lesz még baj, a hátán érte a sérülés, az meg nem összeegyeztethető a Sinszen szabályzattal.) Ezzel mindenkire a frászt hozza, Szódzsi kapásból vérfürdőt rendez a gaz csósúival, majd persze csekkolja exbeosztottja állapotát. Nem, nincs elhalálozás, az korai lenne, és amúgy is, ez egy sódzso, hogy nézne ki, ha meghalna a főszereplő? (Bár a történelem ismeretében ez még simán bekövetkezhet.) Szóval a nem is igazán a védelmi, min22_06t az ápol-és-eltakar funkciója miatt viselt láncing menti meg a helyzetet, és Kamija viszonylag olcsón megússza a vágást, bár a láncinge romokban hever és azért csak csúnya a hátán a seb. Szódzsi idegei szintén romokban hevernek, még Szaitóra is ráront, hogy nem igaz, miért nem vigyázott Kamijára, és miért nem leplezte már le, és miért – bamm, nem, nem újabb Szaitó jobbegyenes, csak a ténymegállapítás, hogy öhm, Okita-szan, még mindig itten vagyunk egy őrjárat közepén, és ne tessék jelenetet rendezni, az hogy néz ki egy tisztnél. Szódzsira viszont nem lehet büntetlenül rápirítani, Kamija ugyanis erre rögtön magához tér, és a védelmére kel, hogy joga van jelenetet rendezni, mert az exbeosztottja hülye volt. Ezzel a saját lábán elindulna a dokihoz, de persze aztán az a vége, hogy vinni kell, hatalmas. 😆 Szaitónak leesik, hogy hiába ő piszkálta mindvégig Szódzsit, és verte agyba-főbe a galád megjegyzéseivel, meg azzal az egy db. jobbegyenessel, végül ő lett K.O.-val kiütve, úgyhogy jó fej, és lejelenti Hidzsikatának, hogy Szódzsi és Kamija közt semmi melegedés nincs (ez végül is igaz, nem? :D), ő ellenben nem bírja fékezni a hormonjait – ettől Hidzsikata persze megint kiakad, és inkább visszahelyezi Kamiját az első osztaghoz.

Talán már a bejegyzés puszta hosszából látszik, mennyire odavagyok ezért a kötetért 😆 A Szaitó-Szódzsi páros mindig garancia az előrelépésre, és Szaitó most különösen aktívan tesz azért, hogy ne toporogjunk egy helyben. Külön szép még Macumoto és Jukija rövid szerepeltetése, amiért én már önmagában manga Nobelt adnék 😀 Júma kissé ad hoc módon pofátlankodik be a sztoriba, de őt is ki lehet bírni, bár nem rajongok az ilyen übertökéletesnek beállított karakterekért. És hát a kötetzáró fejezet, hát, hű. Idáig azt hittem, komolyabb baja esett Kamijának, mert a következő kötetben kicsit kavar ezzel a doki, szóval most itt állok értetlenül, hogy egy karcolással hogy fog kavarni? De a mangakát ismerve biztos, hogy elfogadható lesz a dolog 🙂

És már csak egy problémám van: szép és jó, hogy hirtelen két kötet potyogott az ölembe, de ugye nem kell majd két évet várnom a 23.-ra…?

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d blogger ezt kedveli: