Fordításról

Hát, egyrészt, mióta én kitaláltam, hogy akkor legyünk teljesen bizonytalanok a jövőt illetően, a Sors folyamatosan fordításosdival bombáz. Feladatok és olvasmányok / filmek formájában egyaránt.

Jó, hát a feladatok nem mindig kellemesek, sőt…

Olvasmányszinten Terry Pratchett magyarításnál fanoltam egy sort. A Gördülő kövekben nyilván egy rakat angol dalra és együttesre volt utalás, ami magyarul hülyén jött volna ki, ennek az eredménye pedig a fordítói agyviharban érhető tetten. Lásd még: Szöréli és Brókli; Fiúk a Pall utcából; Kistál és a Bors; A téglalap közepén ülök, Gyöngyhasú rák, A kéreg a legjobb étek… :mrgreen: Ja, amúgy mikor a Halál belép az idegenlégióba, Senki Alfrédozzák 😆 Zseniális. Nem tudom, milyen drog kell Pratchett könyveinek fordításához, de biztosisten le kell nullázni valamivel az agyat 😛

LoveCom kapcsán is szóba került, mennyire jó az ilyen kulturális dolgokat lefordítani. Mint A farm, ahol élünk vs. Momotaro sztori. Na, hát jó válasz biztos, hogy nincs.

Én úgy vagyok vele, hogy ha nem hangsúlyos, ha nem fontos, hogy rögtön értsék, akkor meghagyom a japán kifejezéseket. A Kaze hikarunál folyton ez megy, a kaják többnyire ebbe a kategóriába esnek; illetve hát azoknál nagyon durva értékvesztés lenne, ha mondjuk egy ramenből sima levest csinálnék. De aminek lehet különösebb értékvesztés nélkül magyar nevet adni, az szépen magyar lesz. Kiseru / pipa; yatate / penna. Ilyenkor az olvasó tudja, hogy ezek nyilvánvalóan a japán változatok, és nem egy Sherlock Holmes-i pipára számít majd. (bár megvan az a szabadságom, hogy én fejezetvégi szómagyarázózhatok)

Mondjuk ez a Kaze hikaru, amivel ugye ott az az apró bökkenő, hogy történelmis… Sok esélyem nincs kiélni azt a magyaríthatnékot, ami bennem van 😀 (oké, a Busou renkinnél a fegyvernevekkel jól elszórakozom, bár a legtöbb elég semmilyen lett, szóval még rájuk kell gyúrnom)

Amivel nem értek egyet, az viszont az agyatlan “japánulás”. Bár ez bármelyik nyelvre alkalmazható. Szóval, az semmiképp se jó ötlet, hogy túlburjánzanak az idegen szavak a szövegben. Basszus, ennyi erővel eredeti nyelven is az olvasó képébe lehet tolni… Márpedig egy átlagolvasó mit szeretne? Megérteni a szöveget. Lehetőleg szótár nélkül.

Szóval részemről abszolút a fordítói kreativitás híve vagyok – de ez persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy nekem van igazam 🙂 Ebben a félévben megtanultam, hogy bármilyen nyelvészetis kérdésről is van szó, nehéz egyértelműen eldönteni, mi helyes és mi nem az 😛

Na jó, megyek, tanulok szociolingvisztikát, mert szeretnék átmenni belőle 😆

Szerk.: a lényeg meg kimaradt. Lehet oldalt (vagy itt) a Boukendan linkre kattintani, működik, meg minden 🙂 És kész van a nagy mű, igen, bár én csak szöveggondoztam, meg angolra ferdítettem utólagosan, meg scant gyártottam; de akkor is: Hokuriku Yuurei Kobanashi, avagy Hokuriku szelleme, Watsuki 91-es műve 🙂

A Yamato Takeruig meg ne lássak több kanjit, mert ölök. Azután pedig nem vagyok hajlandó többé direkte japánból csinálni semmit, mert ez kész őrület. Watsuki pedig menjen a… Sóhivatalba a saját kis dialektusaival.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d blogger ezt kedveli: