~ 315 ~

Sikerült kicsit visszakalandoznom Pandorára, és bár az élmény megismétlődött – plusz végre jó helyen ültem 😀 -, azért a vetítés után nem volt olyan katarzis érzésem, mint múlt héten. Akkor ott volt az újdonság varázsa. A pár viccesség, ami először is feltűnt: a lelkek fájának ágai tiszta kínai karácsonyi füzérre emlékeztetnek, az a műanyag szál, benne az égőkkel 😀 A másik, hogy egy elvileg gépmentes bolygón mi a bánatnak a böhöm kocsikra tolatósípolós izé? 😀 Egymásnak nem kell jelezni, úgyse hallják, meg mind olyan batár, csak látod, ha feléd tolat 😀 A harmadik egy nyári élményemből fakad: ne szórakoztassanak, kidől egy százméteres fa, és ennyi az össz hang? Egy jókora bükkfának van ennyi hangja közvetlen közelről, de az nincs száz méter magas, ugye…
Jóóóó, meg volt egy csomó plothole, még mindig, és a sztori sem világmegváltó – ja, de, az 😀 De nem baj 🙂
Ha kitart a mozikban pár hétig, akkor januárban esetleg még egyszer ismételek. Muszáj 😛

Kiolvastam a péntek este elkezdett Philip Pullmann-trilógiát, az Úr Sötét Anyagait, pontosabban az Északi fényt, A titokzatos bicskát, meg A borostyán kukkert. Mikor Az arany iránytűbe bele-belenéztem múltkor, rémlett, hogy ez mind egy nagy marhaság. Hát az is. Hjajj, nem is tudom, mikor olvastam a könyveket, talán négy-öt éve… Egy csomó mindent elfelejtettem, persze, volt, amire tisztán emlékeztem, pl. a mulefákra meg az epetőrökre, de a részletek már homályosak voltak. És sajnos kollégaúr fanfictionjét is ilyen hiányos emlékekkel olvastam, és tetszett ugyan, de fogalmam se volt, mennyire illeszkedik a könyv folytatásának 😛 Na, most nekikezdhetek újra, úgy, hogy friss az élmény 😀 Viszont éppúgy, mint anno, most se eresztett a sztori, és nem érdekel, honnan lopott Pullmann, eszméletlen jó a végeredmény.
A film, annak ellenére, hogy nem jött be, egy pozitívumot felmutat: Daniel Craig eszméletlen jó Lord Asriel. Legalábbis arcra. Nicole Kidman ellenben a szőkeségével elrontja Mrs. Coultert – erre emlékeztem is, hogy fekete hajú -, viszont abban a pár percben, amit vele láttam, elég meggyőzően alakította az ellenszenves műanyukát 😀

Sikerült kicsit visszakalandoznom Pandorára, és bár az élmény megismétlődött – plusz végre jó helyen ültem 😀 -, azért a vetítés után nem volt olyan katarzis érzésem, mint múlt héten. Akkor ott volt az újdonság varázsa. A pár viccesség, ami először is feltűnt: a lelkek fájának ágai tiszta kínai karácsonyi füzérre emlékeztetnek, az a műanyag szál, benne az égőkkel 😀 A másik, hogy egy elvileg gépmentes bolygón mi a bánatnak a böhöm kocsikra tolatósípolós izé? 😀 Egymásnak nem kell jelezni, úgyse hallják, meg mind olyan batár, csak látod, ha feléd tolat 😀 A harmadik egy nyári élményemből fakad: ne szórakoztassanak, kidől egy százméteres fa, és ennyi az össz hang? Egy jókora bükkfának van ennyi hangja közvetlen közelről, de az nincs száz méter magas, ugye…
Jóóóó, meg volt egy csomó plothole, még mindig, és a sztori sem világmegváltó – ja, de, az 😀 De nem baj 🙂
Ha kitart a mozikban pár hétig, akkor januárban esetleg még egyszer ismételek. Muszáj 😛

Kiolvastam a péntek este elkezdett Philip Pullmann-trilógiát, az Úr Sötét Anyagait, pontosabban az Északi fényt, A titokzatos bicskát, meg A borostyán kukkert. Mikor Az arany iránytűbe bele-belenéztem múltkor, rémlett, hogy ez mind egy nagy marhaság. Hát az is. Hjajj, nem is tudom, mikor olvastam a könyveket, talán négy-öt éve… Egy csomó mindent elfelejtettem, persze, volt, amire tisztán emlékeztem, pl. a mulefákra meg az epetőrökre, de a részletek már homályosak voltak. És sajnos kollégaúr fanfictionjét is ilyen hiányos emlékekkel olvastam, és tetszett ugyan, de fogalmam se volt, mennyire illeszkedik a könyv folytatásának 😛 Na, most nekikezdhetek újra, úgy, hogy friss az élmény 😀 Viszont éppúgy, mint anno, most se eresztett a sztori, és nem érdekel, honnan lopott Pullmann, eszméletlen jó a végeredmény.
A film, annak ellenére, hogy nem jött be, egy pozitívumot felmutat: Daniel Craig eszméletlen jó Lord Asriel. Legalábbis arcra. Nicole Kidman ellenben a szőkeségével elrontja Mrs. Coultert – erre emlékeztem is, hogy fekete hajú -, viszont abban a pár percben, amit vele láttam, elég meggyőzően alakította az ellenszenves műanyukát 😀 Sikerült kicsit visszakalandoznom Pandorára, és bár az élmény megismétlődött – plusz végre jó helyen ültem 😀 -, azért a vetítés után nem volt olyan katarzis érzésem, mint múlt héten. Akkor ott volt az újdonság varázsa. A pár viccesség, ami először is feltűnt: a lelkek fájának ágai tiszta kínai karácsonyi füzérre emlékeztetnek, az a műanyag szál, benne az égőkkel 😀 A másik, hogy egy elvileg gépmentes bolygón mi a bánatnak a böhöm kocsikra tolatósípolós izé? 😀 Egymásnak nem kell jelezni, úgyse hallják, meg mind olyan batár, csak látod, ha feléd tolat 😀 A harmadik egy nyári élményemből fakad: ne szórakoztassanak, kidől egy százméteres fa, és ennyi az össz hang? Egy jókora bükkfának van ennyi hangja közvetlen közelről, de az nincs száz méter magas, ugye…
Jóóóó, meg volt egy csomó plothole, még mindig, és a sztori sem világmegváltó – ja, de, az 😀 De nem baj 🙂
Ha kitart a mozikban pár hétig, akkor januárban esetleg még egyszer ismételek. Muszáj 😛

Kiolvastam a péntek este elkezdett Philip Pullmann-trilógiát, az Úr Sötét Anyagait, pontosabban az Északi fényt, A titokzatos bicskát, meg A borostyán kukkert. Mikor Az arany iránytűbe bele-belenéztem múltkor, rémlett, hogy ez mind egy nagy marhaság. Hát az is. Hjajj, nem is tudom, mikor olvastam a könyveket, talán négy-öt éve… Egy csomó mindent elfelejtettem, persze, volt, amire tisztán emlékeztem, pl. a mulefákra meg az epetőrökre, de a részletek már homályosak voltak. És sajnos kollégaúr fanfictionjét is ilyen hiányos emlékekkel olvastam, és tetszett ugyan, de fogalmam se volt, mennyire illeszkedik a könyv folytatásának 😛 Na, most nekikezdhetek újra, úgy, hogy friss az élmény 😀 Viszont éppúgy, mint anno, most se eresztett a sztori, és nem érdekel, honnan lopott Pullmann, eszméletlen jó a végeredmény.
A film, annak ellenére, hogy nem jött be, egy pozitívumot felmutat: Daniel Craig eszméletlen jó Lord Asriel. Legalábbis arcra. Nicole Kidman ellenben a szőkeségével elrontja Mrs. Coultert – erre emlékeztem is, hogy fekete hajú -, viszont abban a pár percben, amit vele láttam, elég meggyőzően alakította az ellenszenves műanyukát 😀

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d blogger ezt kedveli: